Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Zalán Tibor: Lassított csendben (vers)
Magyar táj, magyar ecsettel mígnem a virradat s a kakasok álomba hajtogatják őket Fekszem tovább Fogytán van a napom Kertemben keselyű időzget s idézget mint egy régen kivénhedt forradalmár a brosúrából Mozdulnék - lássa azt hogy még élek de a szomszéd épp krákog s átszól a teraszról hogy a reggeli sör habjából patkány mászik elő Csukva hagyom látni a szememet s nem bánom hogy elhagy az erő mielőtt visszatért volna belém az éjjeli hidegrázásból A mozdulat s a mozdulatlanság egyként fáj s a semmire rátol 2. Sötét sarokban piszmog a bogár apró lábával égre fordul alulról mászná össze a halált beleharap nyersen és orvul bár nincs közvetett köze a léthez öntudatlan éli túl magát pontosan tudja mit kell tennie s hanyatt fektéből is odalát hol moccanatlan vergődöm hogyan kezdjek hozzá az újabb naphoz Szennyes rongy párna lepedő paplan s nincs már ki ebből kitakarjon Nyugtatok s erős szeszek mámora befelé fordítja az arcom Szakadék fölött könnyebbített lét ráiszom hogy tovább kitartson
