Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Zalán Tibor: Lassított csendben (vers)
Magyar táj, magyar ecsettel Jön a bogár s nem találja szemem azon keresztül furakodna agyamba föl Hát beköp halállal s leszek semmivé sokasodva innentől Valahol óra perceg falakban kötve meg az időt Telik az élet Gyorsabban múlik mint ez a kibaszott délelőtt 3. Vidám leszek szerkesztőm így kérte seggem verem a poros földhöz államat vakarom mint a majmok s röhögök ha a sorsom föllök s megtapos. Egész nap körbe járok forgok és grimaszolok közben tótágast állok reped a gatyám s bolondot látok a tükörben Bukfencet hányok epe s vér helyett bravót tapsolok kiabálok remek kis bohóc vállamat verem könnyem csordul bár nincsen rá ok A diskurzus behalt önmagába magammal magam kibeszélem rendőrvicc leszek a Fábry-show-ban skót kezében elkopott érem komikus szerep egy színdarabban ahol engem rugdosnak seggbe commedia deli’ morte-maszk-vigyor fölvetítve a föllegekre melyekből eső pereg majd alá szétáztatva papírruhámat meztelen állok hervadt szemérmem gúnyolják lányok és sirályok
