Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - Izsó Zita versei (Üdvözlet sehonnan, Mi kell, vihar, odalen a jövőre emlékezve, szerel mese)
Izsó Zita' versei Üdvözlet sehonnan barátom, ha nem kérded: jól vagyok, már csak az üldözési mániám követ, több éve magammal sem tartom a kapcsolatot, ahogy te sem. látod, megértelek. ha nem keresnél, csak annyit mondhatok, én mindenhol elszórtan élek, remélem, egyszer elkerülsz és találkozunk. Mi kell májusi eső. sorozatlövés, mindig újratölt és elvérzik a folyam lassan a földre hajtják fejüket a házak, tablettáiból a drogos is félretesz még párat, csak holnapig van vége a világnak. ahogy neked is, kapaszkodom, mint gyomrodba a görcs, megszokásból vagy ösztönszerűen, és ha azt vallom, a nincsben is hinni kell, csak a te cipőd talpán vagyok ilyen földhözragadt, bármit elvihetsz, én mindent odaadok, csak ne foglald el előlem a hiányodat. * Izsó Zita (1986). Budapesten, az ELTE-ÁJK harmadéves jogászhallgatója. írásai megjelentek a Sikoly, a Kortárs, a Spanyolnátha, az Irodalmi Jelen című lapokban.
