Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - Izsó Zita versei (Üdvözlet sehonnan, Mi kell, vihar, odalen a jövőre emlékezve, szerel mese)
Izsó Zita versei vihar nézd kint már pocsolyába lóg az esőnek a lába itt az autók is egymás ujjain állnak az utca széleinél kicsavarja a pózna vasgyökerét a szél amelyik talán egy üveg sört is kiborít a gyáva piásba még mielőtt a nap visszaszívja a föld utolsónak hitt szavait. odalent eső mászik a földbe, fent a házak oldalán egy eresz gargalizál, a nyilvánosvécék kinyílnak, a falakról visszapattan az illat még sötét van, de talán már reggeledik. öregszem. visszaelőznek az átlépett napok, bent a kocsmában az én helyemen az asztalra borulva alszik a por, barátaim, ha tudtok, a síromhoz legalább virágot lopni járjatok. a jövőre emlékezve nekem ez az egész túl meredek, csak a madarak másszák meg az eget. az angyalok lassan felfelé potyognak - már a szomszéd bácsi is meghalt.
