Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Körkép a szlovákiai magyar színházakról (kritika)
Körkép a szlovákiai magyar színházakról Jövőre az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csárdáskirálynő Komáromban Az idei felvidéki színházi évad a botrányairól marad emlékezetes (ha lesz, aki majd a történetét megírja - de erről majd később), valamint egy tragikus eseményről, Kaszás Attila haláláról. Kaszás Attila volt talán az egyetlen, aki a Felvidékről elszármazva, karriert tudott csinálni Magyarországon. Méghozzá olyat, amelyhez hasonlóval nem sokan dicsekedhettek az anyaországban. Ráadásul Kaszás Attila nem feledkezett meg soha arról, hogy honnan indult, és ha csak tehette, hazalátogatott, játszott Komáromban, zsűrizett Rimaszombatban és tájházat hozott létre szülőfalujában, Zsigárdon, ahol halála után méltóképpen emlékeztek meg a falu jeles szülöttjéről. Az évadban, sajnos, nem sok emlékezetes előadás született: Kassán a Tóték jelentett üde kivételt, míg Komáromban Szép Ernő Patikájának a részletei. (Sajnos, Komáromban az Őszi álom c. stúdió-előadást nem volt módomban megnézni, míg Kassán a Makk Károly rendezte Galopp a vérmezőn c. előadást nem láttam.) De nem fe- ledkezhetem meg a Czajlik József rendezte Hogyan ettem kutyát c. monodrámáról, és a SZEVASZ Színház néhány előadásáról sem. Komáromban harmadik évadját zárta Tóth Tibor igazgató, de azt a lécet, amelyet Kiss Péntek József felállított, nem sikerült megközelítenie. Pedig, amikor a század elején kassai színészek sora költözött át Komáromba, remény mutatkozott arra, hogy kialakul egy működőképes, emlékezetes előadásokat létrehozni tudó társulat. Ez akkor pár előadás erejéig meg is valósult, igaz, ehhez olyan karakteres, önálló látásmóddal rendelkező, ambiciózus rendező szükségeltetett, mint Telihay Péter. Az ő távozása óta, sajnos, pont az hiányzik Komáromból, ami nélkül jól működő színházat lehetetlen létrehozni. Egy-egy sikeres előadás összejöhet ugyan, de ez egy hosszú távú, sikeres szériához kevés. Jött ugyan Verebes István, aki rendezett ugyan néhány figyelemre méltó előadást (II. József, Kanyargó időben, Patika), de nem volt ideje arra, hogy összetartson egy társulatot és kialakítson egy csapategységet. A többi rendező pedig általában jött, megrendezett valamit, és gyorsan távozott. Sokatmondó Bandor Éva (Kisvárdán egy éjszakai beszélgetésen) állítása, hogy ő azért jött el Kassáról, miután elege lett a videórendezésekből, hogy ismét részese legyen egy felejthetetlen csapatmunkának, de rá kellett jönnie egy idő után, hogy ez a csapatszellem nem Komáromban és nem most fog megvalósulni. Verebes István és Tóth Tibor legnagyobb szívfájdalma, hogy bár Komárom egyetemi város lett, az egyetemisták többsége mégsem lett színházba járó. Hogy ez miSZÍNHÁZI ÉLET
