Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - VENDÉGKRITIKA - Rácz I. Péter: Kettős élvezet - Amikor önmagaddal futsz össze (Vida Gergely: Rokokó karaoke című verseskötetéről)
Vendégkritika „láttam az angyalokat! de nekem nincs nyelvem azokról Szólani; nagy tárgy! mely emberi nyelvet előz!” A másik, szinte erre reflektáló idézet Beckett-től: „...de azért mindig beszéljünk, vagy majdnem mindig, na ez az, erre kell nagyon figyelnünk az írás hevében.” S ennek fényében, Vida révén, szóval tart bennünket József Attila, Part Nagy Lajos, Weöres Sándor (s Psyché), Ady és Babits, Petőfi és Arany János, Szabó Lőrinc és Nagy László, Heidegger és Zrínyi, Goethe, Rilke és Jirí Wolker, Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi, Foucault révén Magritte, Velázquez, Coorte és Fragonard, hogy csak a legnyilvánvalóbb jelenlevőket említsem, s igazoljam a Summary születésnapomra című József Attila-átírás sorait: „Szóval emlékmunkát alkalmazok, mostanság éppen divat. Igaz, a számos fizetett alkalmazott nem érti a történetet. Vigasz éppen mi más lehetne számomra, hogy amiről én sem tudom, mi az, bölcsen ők sem verik nagy dobra.” Vida verseinek jelentős része metapoézissel él, azaz konkrét önprezentációt „tartalmaz”, minden kettőződik, osztódik - ne felejtsük el, hogy az osztódás: többszöröződés -, ahogy a humánbiológiai kontextust is megszólaltató Ugyanaz az Ál című kötetnyitó versben megfogalmazódik („Jobbik féltekém maga sose alszik, / nyilván valami szaftos kis tört”), a determináció (ami lehet skizoid is) az „én” és kölcsönviszonyában a nyelv uralhatatlanságát, hasadtságát, az „én” és a „te” nevető harmadikját, az „ő”-t regisztrálja, illetve ezek együttesét. Az én (szubjektum) osztottsága (lásd a versben is megidézett Freud doktort - freudi sláger: melyben Arany Családi köre van megidézve) és a nyelvtani „én” behelyettesíthetősége, a nyelvi megelőzöttség tapasztalata szinte kivétel nélkül reflektálva jelenik meg a versnyelvben, a metaformulákat szervesen beépítve a formába. A paralellizmus (mint tudjuk, a párhuzamosok a végtelenben találkoznak; a biológia mellett a természettudományokból a matematika és a fizika terminológiája is felbukkan a költeményekben) irodalmi együtt- és áthallásai egyáltalán nem költészettani gyakorlatok Vidánál, a játékosság és a humor forrásául szolgáló alakítás, a megidézettség önálló beszéddé változik: a karaokéhoz a modalitást a versek (egymás szavaiban jelenlévő) beszélői adják, s fordítva: az osztottság módosító hatással bír a megidézettek szólamaira: a méta- és mnemopoézis oszcillálása figyelhető meg. Képtelenség lenne, akár csak megközelítőleg is, teljes képet adni a kötet
