Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra kított egy „ironikus-vizionárius-világtotalizáló regénytípust”28 (A Thészeusz és a fekete özvegy, Einstein harangjai, És eljön az ő országa). Újabb gyökeres változás a 90-es évek végén következett be pályáján, mikor megírta a laza trilógiát alkotó három regényét. A gyökeres változás azonban nem témaválasztásában és gondolkodásmódjában következett be, hanem írói stílusában, a szöveghez való hozzáállásában. Az egyszerűbb, a közérthetőbb felé fordult. A 70-es években írott, elsősorban posztmodern jegyeket magán viselő trilógiához képest igen jelentős és jelentéses változás mutatható ki ezekben a művekben. A három regény laza trilógiát alkot, mégpedig azért, mert az egyetlen szoros összekötő szál a regények között a helyszín. Mindhárom mű egy fiktív szlovákiai magyar kisvárosban játszódik. A Tömegsír helyszíne T, csupán egy betű, ami már önmagában utalás a hely jellegére, pontosabban jellegtelenségére. Egy város, amely annyira szürke és jelentéktelen, hogy még teljes neve sincs. A Nálunk, New Honiban és a Mátyás király New Honiban helyszíne egyértelmű. New Hont a T szomszédságában levő Isten háta mögötti kisváros, mely még a térképről is hiányzik. A helyszín tehát tökéletesen megfelel a minimalista regény kritériumainak. Csakúgy, mint Carver regényeiben, szürke, poros, jelentéktelen kisvárosok ezek, amelyek semmiről sem nevezetesek. Tökéletes helyszínek a lehető legbanálisabb és néhány esetben még az abszurd kategóriáiba is beillő helyzetek vagy alakok számára. Ilyen például Király elvtárs, a Mátyás király New Honiban „hőse”, aki egy reggel arra ébred, hogy ő többé már nem Király Mátyás, a volt kommunista párttitkár, hanem Mátyás király, minden bizonnyal a valamikor élt uralkodó egyik reinkarnációja: „Alighogy eloltotta a villanyt, hangokat kezdett hallani. A hangok előbb a a fürdőszobából jöttek, majd a konyhából, majd végén már mindenfelől, mintha valami gyűlést tartanának a házban. (...) Zsongott a ház, mint egy méhkas. Király elvtárs rémülettől összeszorult szívvel rohangált egyik helyiségből a másikba. Az előszobában belepillantott a falitükörbe, s földbe gyökerezett a lába. A tükörből Mátyás király nézett rá. Utána a pizsamakabát fölött Mátyás király feje kicserélődött Király Mátyáséval, az országalama eltűnt a kezéből, s a hangok is megszűntek. (...) Éjszaka még Király Mátyásként aludt el, s lám, mire fölkelt a Nap, Mátyás királyként ébredt, ami nem csekélység,”29 Fejébe veszi hát, hogy küldetése van, ami nem kevesebb mint New Hont megmentése a züllött kapitalizmus termékeitől, a szexshopoktól, a bordély házaktól. Mindhárom regényben azonban valamilyen formában megjelenik a nagyváros képe is. A Tömegsír narrátora és egyben főszereplője egy pozsonyi egyetemi tanár, aki majd T-be költözik. A Nálunk, New Honiban omnipotens elbeszélője is a nagy városból érkezik, csupán külső szemlélőként van jelen New Hontban, mint aki nem részese az eseményeknek, nem is tudja őket átélni, csupán felülről tekint azokra. Grendel ezzel a technikával is a város és a vidék kontrasztját próbálja hangsúlyozni. A Mátyás király New Hontban című regénybe szintén beszivárog a 90-es évek városának képe. Király elvtárs elutazik Pozsonyba, hogy találkozzon fiával és annak új barátnőjével. Grendel nagyon jól jellemzi, hogyan érzi magát egy kisember a nagyvárosban: „Pozsony alulmúlta a legrosszabb várakozásait is. Büdös volt, piszkos volt, elhanyagolt volt és főleg lármás volt, mint egy török bazár. Rengeteg utca volt benne és nagy há
