Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Ligárt Ágota zak. A szerénységnek és puritanizmusnak az írmagját is kiirtották belőle, a járókelők egytől egyig fennhordták az orrukat, mintha nem is anya szülte volna őket, hanem valamilyen titánok. Király elvtárs, amint leszállt a vonatról, elveszettnek érezte magát. Úgy bolyongott utcáról utcára, mint egy eltévedt erdei manó. Se autóbuszra, se villamosra nem mert fölszállni, mert attól félt, hogy úgy még inkább eltéved. ”30 Ráadásul, hogy méginkább betetőzze Király elvtárs szűklátókörűségét, megjelenik fia, Bálint barátnője, Patrícia, aki egy fiatal szenegáli néger nő. így válik a nagy városban a hatalmas és New Honiban rettegett Király elvtársból egy jelentéketelen, szerencsétlen fló- tás. A nagyváros és a vidék kontrasztba állítása különös jelentőséggel bír Grendel műveiben, mivel ez a két helyszín életének meghatározó állomása: a felvidéki magyar kisváros - melynek mintáját az író szülővárosa, Léva adja -, valamint a nagyváros, Pozsony, ahol egyetemista éveit töltötte, és ahol látóköre jelentősen tágult. Grendel műveiben a kisvárosi provincializmust és annak „szabadságszűkítő, kisszerű viszony- rendszereit”31 erős bírálat éri. A trilógia első része a Tömegsír. „Új posztposztmodem, hiperrealista retorika teremti meg a Tömegsír nyelvét: a posztmoderntől megfosztott referencialitás valóságot másoló alakzatai. Olyan neorealista stílus adja a Tömegsír nyelvét, amely látensen Grendel eddigi regényeiben is tetten érhető volt, most azonban egyedül hordja a jelentés és az esztétikum terhét.”32 A 20. századi regényhez szokott olvasó valószínűleg szokatlanul egyszerűnek találja mindhárom regény szerkezetét. A történet és a narráció is ilyen: banális és hétköznapi. A Tömegsírban a névtelen narrátor egy házat és egy hozzá tartozó birtokot örököl T-ben, egy elhagyatott kis faluban. Ezen a birtokon kútásás közben találnak rá arra a tömegsírra, amely körül kibontakoznak az események. Az, hogy miért és hogyan haltak meg a tömegmészárlás áldozatai, nem derül ki a történet folyamán. Csupán találgatások keringenek a tömegsírt övező rejtély körül. A regény olvasása közben azonban rájövünk, hogy egyáltalán nem is ez a lényeg. Megismerkedhetünk viszont a falu álszent, korlátolt lakóival, akiket csupán kicsinyes, személyes érdekeik vezérelnek. Mindenki azt lesi, hogyan húzhatna hasznot a szerencsétlen és tragikus körülmények közt elhunyt emberekből. Céljuk, hogy felhívják a média figyelmét az egyébként jelentéktelen New Hontra. A narráció valóban egyszerű és realista, olyannyira, hogy akár a valóságban is megtörténhetne. A regény „főhőse” és narrátora az a középkorú egyetemi tanár, akinek még a neve sem derül ki a regény folyamán. Jellegzetes figurája a minimalista regényeknek: „Szárnyaiénak nagy erőfeszítéssel sem nevezhető gondolatfutamai ugyanazt az életbevágó problémát járják körül: hogyan lehetne minél kényelmesebben, minél problémamentesebben, minél szürkébben élni, kerülve a legkisebb kihívásokat és a bennük rejtőző erkölcsi gubancokat.”33 A minimalista „hősökhöz” híven ő is egy igazi szürke „redukált ember”, aki ha tehetné, legszívesebben kivonná magát a regényből vagy úgy alakítaná azt, hogy az számára a legkényelmesebb legyen, és a lehető legkevesebb gonddal járjon. Vele szemben helyezkedik el a természetében és jellemében egészen eltérő élettársa, Lívia, aki a modem emancipált nő prototípusát testesíti meg. Nincs szüksége házasságra, önálló, határozott és intellektuális munkát végző nő, ellentétben „hősünk” döntésre való képtelenségével, aki annyira beleveszik a hétköznapok
