Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Gál Sándor: Tokaji aszú (2) (Emlékek és gondolatok a Tokaji írótábor évtizedeiről, esszé)
Tokaji aszú (2) volt, nemcsak a pusztító totális rendszerek, a folyamatos megalázás és halál százada, hanem ezzel együtt a gyarmatok felszámolásának és a demokrácia elterjedésének százada is. Olyan század, amely milliók szabadságtörekvése következtében és a globális eszmecsere eredményeként az emberiségnek mint egy családnak, születési dátumát alkotja. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy e pillanat tanúja lehettem. Most a pillanat krónikása akarok lenni. Az, hogy földgömbünkön megszületett az emberiség családja, természetesen csak kezdete egy bonyolult, nehéz, drámai folyamatnak.” Én - ezzel szemben - ma már nem akarok a „pillanat krónikása” lenni, mert az a jelen idő, amikor a leírtak történtek, mostanra az időben más távolságot, ha úgy tetszik, más dimenziót nyert, vagy más dimenzióba került. Röviden és egyszerűbben: megtörtént. Méghozzá a sokéves hagyományokhoz híven az eseménysort a Rákóczi pincében kezdtük, ahol az alábbi gondolatokkal nyitottam meg az 1998-as találkozót: „Megnyitom a 26. Tokaji Irótábort! Polgármester úr, hölgyeim és uraim, igen tisztelt vendégeim. Az idei tanácskozás 150 évre visszautaló jelképes címet kapott: Régiók határok nélkül - forradalmak befejezetlenül. Első pillanatra ez a tág ölelésű téma általánosnak tűnhet, ha azonban az 1848—49 óta eltelt idő történéseit, e történések magyar és nem magyar irodalmi megjelenítését áttekintjük, olyan hihetetlen mélységeket találunk, amelyek a tágab- ban értelmezett Kárpát-medence népeinek sorsát, létét, mai gondolkodásmódját alapvetően meghatározták, ugyanakkor együtt van benne a sikerek és a tragédiák valamennyiünk előtt ismert európai leltára is. Megélhetjük ebben az időszeletben az európai népek tavaszát, a magyar forradalom és szabadságharc felemelő élményét és Világossal záródó kudarcát. Benne van ebben az időszeletben a velünk együtt harcoló lengyel, szlovák, osztrák, román és más nemzetiségű honvédek szabadságvágya és hősies helytállása, ugyanakkor benne van a szlovákok és délszlávok, valamint a románok ellenünk fordulása is, és benne van az 1867-es kiegyezés, az 1914-ig tartó békeidő, az első világháború s annak minden következménye. És folytathatom a felsorolást a második világháborúval s az azt követő békediktátumokkal, a magyar ’56-tal, a lengyelországi megmozdulásokkal, a prágai tavasszal, majd a 89-90-es rendszerváltások véres és vértelen eseményeivel, egészen a mai megoldatlan, s nemegyszer véres áldozatokat követelő balkáni háborúkkal. Ez a térség, amelyben élünk, s amelyben végzi ki-ki a maga tennivalóját, 150 éve folyamatosan mozgásban van, s nem csupán a politika és a társadalom földrengéseit tapasztaljuk, de az irodalomét is. A következő három napon arra teszünk első ízben nemzetközi részvétellel kísérletet, hogy az egyes nemzetek irodalmában ezeket az imént említett mozgásirányokat tetten érjük, és összevessük a magunkéval, nem valamiféle mérlegkészítés o- kán, hanem a megértés bölcsességének befogadó szándékával Amit a mi irodalmunk másfélszázados mozgásával és állapotával kapcsolatosan elöljáróban röviden el szeretnék mondani, s amit én a legfontosabbnak ítélek az az és annyi, hogy irodalmunk minden földaraboltság ellenére megőrizte egységét és
