Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Tóth Elemér versei (Ének nagyapámról, Vers az anyanyelvről, Fecskék, Szép emberséggel…, Beszéd a jövőért)
Tóth Elemér versei Tartásra hív, gyógyít bajt, tanít igazra, szépre. Hát ne tagadd meg soha, mert ez a gyökér táplál. Bizony mondom: ostoba, ki idegenül kántál... Ember csak addig lehetsz, amíg nyelvedet őrződ. Naponta csodát tehetsz, ha az lesz az erődöd! Fecskék Fecskék a vén eresz alatt - cikázó öröm. Tavasz van. Csivitelő ficserehad, elegáns fekete frakkban. Fekete frakk? Munkaruha. Hajnal óta építenek. Zeng a tettek szép himnusza - cipelik a sárpettyeket. Javítják régi-új házuk, csinosítják kívül-belül. Kacagnak ránk: Ugye látjuk?!, s utána dolgába merül valahány rokon, családtag, mert náluk ez az ősi rend. Segíteni, aki lázad, és nem enged be idegent a sajátjába. Verebek, hogy megcsúfolták a fészket... Nincs rá bocsánat! Nem lehet elfeledni az egészet,
