Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Tóth Elemér versei (Ének nagyapámról, Vers az anyanyelvről, Fecskék, Szép emberséggel…, Beszéd a jövőért)
Tóth Elemér versei hiszen még friss, fájó a seb, melyet a dúlás okozott... Dolgozik a fecskesereg: tűnjék minden, ami kopott! Ami a hívatlanra vall! Csak a fecskerend maradjon, és zengjen a szép fecskedal hitükben erős ajkakon! Fecskék a vén eresz alatt... Micsoda példa, emberek! A szívünkbe remény szalad; mind fecskemódra tegyetek! Szép emberséggel... Duba Gyulának szeretettel I „A falvak sorsa - népek sorsa!” Mondogatod kissé borongva, de mégis mély, gyökeres hittel. Bánatoddal te nem kilincselsz. Szép emberséggel jársz közöttünk, szelíd szavakkal óvod lelkünk. Okossággal terelsz a jóra; minden szépet váltsunk valóra. Parasztősökről énekelsz úgy, ahogy ma rajtad kívül senki. Minden és mindenki a tanúd. Minden sorod szeretet lengi körül, és zeng, akár a zsoltár, mert szüntelen igazat szóltál. II A bor, a bor, magyarok vére.
