Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Öllős Edit versei (Kézifék, Kincs ami nincs)
Öllős Edit versei Kézifék „ Fejemben és szívemben elfér Isten. A szamár, melyen ülök, ezért boldogtalan. ” (Weöres Sándor) a napnak egy szakában mindig valamelyikben egyszerűen komolyan gondolom hogy nem is öregszem nem is fiatalodom egyszerűen vagyok - egyetlen ponton nem is stabilan nem is himbálózón nem is boldogan nem is boldogtalanul nem is nyugodtan nem is nyugtalanul egyszerűen komolyan gondolom hogy később is tiszta lesz a lélegzetem bármerre fordulok „...sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen s oltalom és rejtek szélvész és eső ellen” (l) nincs ez így mindig magamat sokszor kiábrándítom mégis nyugtatgatom hogy tucatlánynak lenni nem is volna érdekes sem futószalag-hirtelennek lenni hisztisen egyszerűbb magamra kapni néha egy-egy makrancos hölgy jelmezét és azt hiszem egészen élethűen el is játszom a szerepét aki tudja hogy benne réges-régen szelíd bárány vert tanyát - persze nem félénk és feketére melírozza gyapjúját - azt tisztelem mert biztos sejti mennyit rágódom én azon ki kerül ki agyamban épp győztesen - a vasálarcos tündér szolid kiskosztümben vagy a hiénahölgy közönséges egyengöncben
