Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - Öllős Edit versei (Kézifék, Kincs ami nincs)

Öllős Edit versei

vasárnap délelőttönként acélhitem szellemében tákolom össze imáimat egészen részletesen és szemlesütve azt is beismerem hogy én általában nem is alszom legalábbis nem azon az együgyűen elkábított módon mert akkor csak rettegnék hogy ha felébrednék nem az lennék ki voltam elaludnék holnap megint más lennék2) éjjelenként-hajnalonként inkább majdan megírandóimat vázolom vagyis rakosgatom elmémben - ha tudom is meg kell érnem hogy ez-az belőlük megíródjon - aminek kell az belőlük lefaragódjon - mert azt is tudom könnyen megeshet hogy lekésem épp a lényeget ha gondolataim továbbra is ekkora pánikkal felelnek minden kiscsikó fals nyerítésére - és pár biztos csapással néhány vasszálas függöny a helyéről végleg lekerülhetne hiszen igaz lehet hogy a történések mindig ugyanazok csak az én tömény masszájú leveleimben mindig mások - én mintha tényleg lehorgonyoztam volna egyre képlékenyebb főhadiszállásomon ahol egyre eszelősebben kreálom-rémálmodom egyre átlátszóbb egyre közönségesebb ürügyeimet kifogásaimat - pedig tudom jól ától béig sokszor végeláthatatlanabb és kátyúsabb az út mint cétől ikszig - ha kitartóan lépkedek is egyet jobbra kettőt balra vagy fordítva - megkérdezhetném inkább magamat végre komolyan is érdeklődve hogy minek mindig a mozdulatot kinevezni feltételnek minek mindig előkészíteni megtervezettnek minek mindig a megjegyzést konkrét számmal összekötni - az ilyesmit olyan könnyű elfelejteni - minek mindig az egyirányú utcákban fel-alá száguldást mímelni - minek mindig a mikroszkópéles nagyítókat kézbe kapni és soha el nem hinni hogy épp azok képesek az elméket mindig mindenbe belegabalyítani - és tényleg ki lehet ekkora próbákat is állni

(1) Ézs 4, 5

(2) Weöres Sándor két sorának parafrázisa