Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Horbulák Zsolt: A Kelet egy diplomata szemével (emlékiratok)
Horbulák Zsolt egyenesen az oroszokkal szimpatizált. Tóth Ferencnek mégis sikerült megvédenie a Dardanellákat az orosz betöréstől, holott azok a cseszmei csata után (1770. július 5.) a tengeren már egyértelmű fölényben voltak. Itt még inkább kitűnik a keleti világ életképtelensége. Egyik legjellemzőbb kifakadása így hangzik: „A tábornokok gőgös tudatlanságához a tisztek önteltsége járult, a törökök nagyszámú tüzérséggel vonultak, de szinte valamennyi ágyú rosszul volt felszerelve. És akkor, amikor az ellenség tüzétől csapást szenvedtek, veszteségeiket az oroszok szidalmával igyekeztek megtorolni. [...] E sok fanatikus tökfilkó még azt is az oroszok szemére hányta, hogy Ramadán szent idején támadtak.” Ebben az időszakban a báró mint magánember tartózkodott Konstantinápolyban. Mivel a francia udvar nem újította meg küldetését, segítsége a Portának nem is volt hivatalos, így Franciaország nem is került diplomáciai bonyodalomba a háborúzó Oroszországgal. Bár a háború egyértelműen Franciaország érdekeit szolgálta, ezzel a „huszárvágással” sikerült fenntartania a semlegesség látszatát. Az Emlékiratok utolsó része Tóth Ferenc felügyelői körútja élményeit örökíti meg. A báró feladatul kapta, hogy látogassa végig a Földközi-tenger keleti medencéjének francia kereskedelmi képviseleteit. Marseilles-ből kiindulva Genova, Szicília és Málta érintésével Egyiptomban ért partot. Itt hoszabb körutat tett, hivatalos teendői mellett elzarándokolt a piramisokhoz is. Mintegy nyolcvan oldalon át foglakozik Egyiptom történelmével és természetrajzával, és nála is felmerül a Földközi- és a Vörös-tengert összekötő csatorna gondolata. Útját hajóval folytatja a Szentföldre. Sorra látogatta többek között Jaffa [Tel- Aviv], Szidón, Bejrút, Tripoli, Latakia, Aleppo, Alexandrette [Iskanderun] kereskedelmi lerakatait. Átszervez, megvizsgál, megszüntet, zárszámadást csinál. A következő megálló Ciprus, majd következnek a görög szigettenger francia konzulátusai; főbb állomásai Szmima, Szaloniki, Napoli di Romana [Nauplion]. Innen Goulette-be [város Kartágó romjainál], Tunéziába hajózik, majd tizenhét hónap u- tán visszaérkezik Marseilles-be. *** Az Emlékiratok az egyik legjobb leírás az Ottomán Birodalomról a 18. század második felében. Kimagasló forrásgyűjtemény, amely ma is lebilincselően hat az olvasóra. Az útleírásokon túl azonban vajmi keveset mond el Tóth Ferenc diplomáciai küldetéseiről. Például a Bari Konföderáció küldötteivel való talákozásáról csak annyit tudunk meg, hogy a lengyel főurak ajándéka, a tokaji bor, igen ízlett a tatár követnek. A báró látogatását a Máltai Lovagrend nagymesterénél 1778-ban is éppen hogy csak megemlíti, holott ezt életrajzírói sosem felejtik el megjegyezni. Arról viszont sokat olvashatunk, miként sikerült megnynemie Krim Girej kánt és udvarát például az elektromosság prezentációjával vagy a vele folytatott párbeszédeket, de politikáról még ilyen esetben sem ír.
