Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TANULMÁNY - Szirmai Péter: Zárt világok (novella)
Szirmai Péter házsorokkal szegélyezett vájatát, az árkádsorok alatt puhán megbújó erotikát és a rejtőzködés mögött fölsejlő erőszakot. Elmosolyodott. Az én városom, gondolta. A napsütés ellenére hűvösnek érezte az időt, felszisszenve húzta össze drapp átmeneti kabátját a mellkasán. Nyugalmat parancsolt érzékeire, és végtagjait ellazítva, kiegyensúlyozott léptekkel indult el a kórház felé, mely csak pár utcasarokra volt lakhelyétől. Tíz, vagy inkább húsz lépés után, mikor fejét könnyed mozdulattal balra fordította, az egyik kapualjban két tíz év körüli kisgyereket pillantott meg, amint odaadással simogattak egy kis nyomott orrú, fehér kutyát. Milyen helyesek, mosolyo- dott el, s ők észlelték a szimpátia feléjük áramló lágy hullámait és visszamosolyogtak. Ez csak egy villanás volt az idő végtelen víztükrén, nem is lassította lépteit, mégis hatására, kellemes melegség áradt szét a testében. Könnyű szívvel haladt tovább.- Később aztán úgy érzed, hogy a fejedre nő ez az istentől elrugaszkodott gyerek - folytatta Lilith néni. Itt megállt egy pillanatra, és az ablak felé fordulva teljes felső testével finoman mozgatta a fejét jobbra-balra, mintha a betörőfénysugár földöntúli kódjait megfejtve próbálná lefordítani nekünk a túlvilág üzeneteit, majd felém fordult és rám szegezte világtalan szemét, mintha pontosan látná, hogy merre ülök. Kirázott a hideg.- Elszemtelenedik, sőt az osztálytársai hatására eldurvul. Szavainak utolsó hangjait szinte hörögve szórta széjjel, mint a fertőző sejteket a halálosztó angyal. A váratlanul rátörő köhögési roham majdnem a fulladásba kergette, de senki sem mert közelíteni felé, hogy segítsen, aztán pár perc után megnyugodott undorítóan hullámzó teste.- De ez még nem minden! - folytatta még köhécselve, s a ráégett kosztól szinte sötétbarna mutatóujját fenyegetően emelte felénk. -Titokban állatokat kínoz, az utcán járókelőket inzultál. Pokollá teszi az emberek életét. A következő sarkon jobbra fordult. Öt-hat lépést követően, az egyik balra kitáruló kirakat előtt, melyben az arany ékszerek roskadozó súlya terhelte meg a rátévedő tekintetet, egy riadt arcú, szőke lányt pillantott meg, aki iszonyú erőfeszítés közepette, egy fehér nagy testű kutyát próbált visszatartani testének teljes súlyát latba vetve, de a megvadult állat, a nyakán hurokként feszülő szíj terrorjától hörögve, véres nyálát szája szélén csorgatva lendült előre, egészen egy, a földön fekvő tízéves-forma kisfiú lábáig, s oly eszeveszetten marta, hogy szinte minden vadállati fejrándításra, újabb véresen remegő húscafatokat tépett ki belőle. A fiúgyermek kürtőszerűen szétnyíló szájából, a férfi idegzetét mérhetetlenül sértő üvöltés tört elő, de lehet, hogy csak neki volt füle a hallásra, mert a többi járókelő, mintha mi sem történt volna, haladt tovább saját önös célja felé. Ahogy tekintete az élőkép közönségéről a szereplőkre siklott, látta, hogy a lány is épp rápillant, mi több kín