Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Horbulák Zsolt: A Kelet egy diplomata szemével (emlékiratok)

Horbulák Zsolt rint egy filozófiai értekezés az emberi civilizációk lényegéről, egy politikai pam- flett, amely Montesquieu klímaelméletét támadja, miszerint leginkább a földrajzi környezet befolyásolja a törvények és szokások kialkulását az egyes népeknél és országokban. A báró szerint a társadalmakat sokkal inkább a lelki erők, a jellem­beli hasonlóságok, mintsem az éghajlat formálja, kivételt legfeljebb a hegyvidékek jelentenek. Az Előszó hossza mindössze harmincnyolc oldal, mégis fontos része a mű­nek. Benne a szerző, de a további részekben is, gyakran nyilvánítja ki ellenérzését a keleti despotizmussal szemben. A szöveg a szerző széles körű tudásáról tanúsko­dik. Egyértelmű, hogy írója tanult, nagy élettapasztalattal rendelkező ember, aki hosszú gondolkodás útán vetette papírra véleményét az emberi civilizációról. Töb­bek között nagyobb teret szentel a Római Birodalom bukásának, az utolsó oldalo­kon például a nők helyzetével foglalkozik. A sorok közül egy bölcs és kissé kiáb­rándult ember képe bontakozik ki. Már ebben a részben foglalkozik a törökországi állapotokkal. Megemlít ese­ményeket és személyeket, amikkel és akikkel majd később még találkozunk. Érez­hető, hogy ezeket a sorokat a szerzőjük munkája végén írta, és inkább egy zárszó­ra emlékeztetnek. A bizonyos mértékben csapongó gondolatok özöne a szöveget kissé kaotikussá teszi. Lehetetlen nem észre venni a hasonlóságot Tóth Ferenc Discours prélimina- ire-je és az Enciklopédia azonos című része között. Tudható, hogy az utóbbit mér­nöki tevékenysége alatt sokat használta és a benne található ismereteket igen nagy­ra tartotta, ezért joggal feltételezhető, hogy annak bevezetőjét vette mintaképül sa­ját műve előszavának. Tartalmi egyezések vannak a két előszó között, ugyanis mindkettőjük szerzői eszmei meggyőződésüket fejezik ki bennük. Az első rész az első konstantinápolyi tartózkodás eseményeit (1755-1763) beszéli el. A szerző plasztikus képet fest Konstatinápoly életről. A mindennapi ese­mények megörökítése mellett az írást át- meg átszövik a expresszív elemek. Sem­milyen apróság sem kerüli el Tóth Ferenc figyelmét. Az egyszerű és előkelő em­berek leírása mellett megörökíti többek között a város élelemmel való ellátását, a hajózást, a közrendet, a betegségeket és azok gyógyítását, ír az állattartásról - a haszonállatokról és a házi kedvencekről egyaránt, a higéniai viszonyokról vagy az életrimus változásáról az évszakok múlása alapján. Az expersszív leírások közé tartozik a Perában, Konstantinápoly elővárosában kitört tűzvész vagy a híres tuli­pánünnep leírása. A szerző összehasonlítja a törökök és a görögök életét is, de a nők helyzetét is figyelemmel kíséri. Az elhangzottakat gyakran párbeszéd formá­jában örökíti meg. A keleti despotizmust elítélő részekkel lépten-nyomon találkozunk. Amikor például mérnöki hírneve eljutott a szultánhoz, felkérte, építsen egy csatornát Kis- Ázsián keresztül. Tóth Ferenc visszautasította a kérést, mert „ez az esemény tuda­tosította bennem - mondja a báró - a törökök mélységes érdektelenségét, amivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom