Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Duba Gyula: Kassák titkai (esszé)
Kassák titkai lanatában nem szó vagy betű szerinti jelentése, hanem terjedelme alapján ítélték meg, és egészében elégedettek voltak vele. Babits a fenntartások ellenére a Nyugat-mozgalom lehetséges szövetségeseit látta Kassákékban.” Kassák válasza is a Nyugatban jelenik meg, önérzetes, ám tisztelettudó, jólesik neki, hogy Babits komoly figyelemre méltatja a Tett törekvéseit. Csupán némi lendületes, fiatalos „magabiztosságot” érzünk nála. Három pontban összegezi ellenvéleményét: 1. A Tett programjának tárgya nem a művészi produktum, tehát a mű, hanem a művész „mint személyes ember”. 2. A témakör kiszélesítése és „az erőnek és akaratnak, mint az egyetlen maradandó művészi abszolútumnak megismerése és érvényesítése!” 3. A technikai rész, a „megcsinálás hogyanja”, tehát a forma - magánügy! A vitát és Kassák válaszát értékelve nem feledhetjük, hogy a „világcsavargó lakatoslegény” érvel, aki csak néhány éve ír és szerkeszt lapot a nagytekintélyű Nyugat szerkesztőjével szemben. Kassák „értelmi ugródeszkát” kíván adni a fiataloknak, világkitekintést, s a hagyományok okán a primitív festőkre és a néger plasztikákra hivatkozik, mert hivatkozik, mert „abszolút szabadság nincs”, de „a művész fantáziájából önálló életre kívánkozó víziónak is leghatalmasabb ellensége a megadott formaszabadság”. Majd kifejti, hogy „a laikusok által úgynevezett szabad versforma szerintünk a legkomplikáltabb forma - a lényeg formája... formáját éppen a belső struktúra adja, az adódó téma, életdarab tudatos centrumba lökése alakítja a vers szemmel látható költségeit”. Mert „a szabad versnek van a leggazdagabb és egyben legbírhatatlanabb formája”. így védekezik a komponálatlanság s a hármoniátlanság vádja ellen. - „A Tett propagandája: valóságos irodalmi anarchia.” (Babits) - így válaszol: „...a szó, hogy harmóniátlan: az egyéni érdekeken kívül esve tarthatatlan. A harmónia: a létezés, a minden, a világ belső és külső élete. A káoszt csupán az érdekeltek ismerik. A semleges alanynak csak harmóniát találunk a szótárában!” Kassák a 20. század fiatalságára hivatkozik, melyben „társadalomfejlődési processzus” zajlik, elégedetlenek és nyugtalanok, s a Tett költői „csak a »jó« szó átértékelésében jó költők” akarnak lenni. Fél évszázaddal később Rónay György jegyzi meg Kassákról írt könyvében: „...menynyivel kevésbé értette meg... a dolgot az irodalom felől szemlélő Babits, mint az irodalmat ezúttal az élet felől értelmező Kosztolányi...” Ahogy Kosztolányi Kassák háborús verseiről szólva írja le: „...valami tiszta komolyság, valami nagy-nagy szeretet vonul végig az egészen...” Esetünkben a „szeretet” fogalmát és helyét nem könnyű megérteni, különösen amikor Kassák legendásan makacs keménységére és akaratára gondolunk. Kosztolányi meglátásának igazához egy Kassák-idézet segít hozzá a Ma 1920. július 15-i számából: „Szeretet és tett, ez a két ige a kor jelszava.” írásának címe: Levél a magyarországi ifjúmunkásokhoz! Bécsi emigrációjából üzeni Budapestre a kor jelszavát! De ez írói-művészi programja is, melyet korparancsként értelmez, így érzi a háború világsokkja után, a magyar forradalmak bukását követően, Versaille és Trianon után, a Tett kezdte művészi célkitűzésekhez hűen. A magyar
