Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Zirig Árpád versei (Magamba zárom..., Visszafelé élem..., Sötét szárnyakon)
r Zirig Arpád versei Magamba zárom... elhalkuló szellő az alkonyat csendjét sodorja felém hópelyhek az ablakpárkányomon ez egy fehérbe csomagolt világ rám sziszeg az éjszaka réme mit viszünk tovább? hatalmat eszmét Chopin-muzsikát hangtalan vihar tör át a csendes égen magamba zárom gyötrődéseimet ne hallja senki végső könyörgésem nem nyílik ablak vágyam zöld rétjére nem értem bennem szül bosszút a vak szivárvány lidérce Visszafelé élem... E versben nézd, benne toporog a sötét, fagyos ujjakkal motoz november szele. A folyó partján rekedt madárraj rikolt, vadat riaszt a fák megdermedt levele. Az égen habfüggönyök, furcsán lebegnek, locsog, pusmog a víz. Kopasz bokrok csöndben,
/
