Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Fellinger Károly: Jó szándék és önzetlenség (Tóth Elemér: Hol laknak a sünik című gyermekverskötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE „á” világa”. A földhöz való hűség és költői szárnyalás: megőrzött hagyományok és korszerű szemlélet, a hét krajcáros nevetés gömöri varázsa köszön vissza A gonosz asszony hagyatéka lapjain. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2006) Szalay Zoltán Jó szándék és önzetlenség Tóth Elemér gyermekverseiről a Hol laknak a sünik? című kötete ürügyén Tóth Elemér az 50-es évek végén érkezik a csehszlovákiai magyar irodalom előszobájába. Harmadik verseskötete a szülőföldhöz való ragaszkodás jegyében íródik, mindenáron megpróbál hű maradni Tompa Mihály hagyatékához. A hazulról hozott szülőföldszeretete, dimbes-dombossága azonban, akár egy nehéz hátizsák, nemegyszer, idézve Pilinszky Jánost, össze-vissza kaszabolja a hátát. így válik gerincessé, ellenállóvá a költő. Szabadon és függetlenül tud levegőt venni, még Pozsonyban is. „A jég elverte a szőlőm, hordóim üresen kongnak. Várom tele aggodalommal. Ez szép, így szép. " - írja egyik versében. A bánatos hang egyszerre átcsap derűbe. A megoldás, maga az aggodalom, a féltés átélése és tudatosítása. Felelősségteljes költészet ez. „Felkelnek a nem járt utak / s odaballagnak a költő lába elé. ” A 60-as évek sajátos életérzései hatják át novelláskötetét, a Sárga mint a Nap címűt, és az 1969-ben megjelent Kérgek című verseskötetét. A honvágy már nem csupán a régmúltat, de a jövőt is megidézi. A költő már „egészen olyan, mint egy ember” s mégis titokzatos lovasként próbál küzdeni az elidegenedés, az elgépiesedés ellen, mert „álmot aggatott a kerítésekre, dalt bújtatott nyelvünk alá, örömet szívünk kisöpört kamráiba.” Tóth Elemér a költő, ahogy elődje József Attila, talán éppen a Dunát bámulva, mely maga a múlt, jelen és jövő, a dinnyehéj helyett megtalálta az egyszerű kavicsot. A kavicsot, mely csak reá várt, a legszebbet, a legdrágábbat. És volt ereje elhajítani. Kacsázni vele. Újra csak Pilinszky gondolataival élve, úgy elhajítani, mintha csak a szívét hajította volna el. Tóth Elemért a hiány a csillagokig repítette. Csillagrózsa kötetéről Zalabai Zsigmond azt írta „gyógyír a sebre”. Csintalan, fésületlenül természetes és igaz versek ezek. Az történik, ami Antonioni Nagyítás című filmjében. A teniszpályán pan-
