Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Kubička Kucsera Klára: Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében
Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében és eszmei eredményei, amelyeken ugyanolyan szenvedéllyel és céltudatosággal dolgozott.”" Váross azzal zárta sorait, hogy a jelen kiállítás Szabó műtermének csupán egyik szögletét mutatja be és kilátásba helyezte a művész 60-ik születésnapjára tervezett nagyobb kiállítását, ami azonban elmaradt. 1967-ben jelent meg a Slovník súčasného slovenského umenia (A kortárs szlovák képzőművészet szótára), melyet szintén Marian Váross szerkesztett. Szabó Gyula szócikkét Eva Seföáková, a Szlovák Nemzeti Galéria grafikai osztályának vezetője írta (1968 után ő is eltűnt a süllyesztőben). A könyv szótárszerű jellege csupán rövid elemzést engedélyezett.12 Szabó Gyula hatvanadik születésnapja alkalmából bővebben írt róla: „Szabó Gyula egyénisége és műve vonzásának fő indítéka az általánostól eltérő képző- művészeti egyénisége, azon bátorsága, hogy sehova sem akar tartozni, viszont ennek ellenére kifejezi együttérzését az ember és az emberiség minden megsebzett- ségével és megalázásával. Szabó széles körű képzőművészeti és intellektuális érdeklődése tiszteletet és egyúttal zavart vált ki - hogyan lehetséges meghatározni egy olyan művész helyét, aki művében ugyanolyan csodálattal hódol a szimbolizmusnak, mint Cézanne-nak és az expresszionizmusnak? Aki a lágy nedves papírra festett lavírozott akvarellek mellett meghökkentő lakonikus nyíltsággal szigorú rendszerű, sokszor geometrikus jellegű konstuktív grafikai kompozíciókat alkot? Mi a közös nevezője ennek a komplikált művészegyéniségnek, akit a kiállítási élet eseményei csak ritkán érintenek és akinek munkáját nem befolyásolják az elismerések, díjak, a világ dicsősége? Miből táplálkozik különös magányos egyénisége? Elszigeteltségben él, viszont állandó készenlétben, hogy létezésének számadását letegye az asztalra, oly módon, ahogyan azt csak kevesen tették meg, korábban éppúgy, mint napjainkban. Szabó munkája kezdetétől kereste a saját kifejezését, művészi nyelvét. Azért vonzották a szimbolisták mind a képzőművészetben, mind az irodalomban, mert felelni próbáltak egy átmenetileg figyelmen kívül álló kérdésre: a lét, az egzisztencia kérdésére. Ez abban az időben és korban történt, amely keresni kezdte egy új stílus törvényeit, az új kor szellemi és anyagi rendjét és rendszerét. A kép kétdimenzionális sík felületének konstrukciója, rendszere és rendje a kereső számára csak segédeszköz volt - egészen addig a pillanatig, amíg találkozott azzal az egyéniséggel, akinek a természet és forma iránti alázata olyan mély és egyszerű volt, hogy a hamleti kérdésre egy asztallapon megfestett almával adta meg a választ, és ezzel minden kétségen kívül kifejezte életvágyát. A magyar rajz és festészet, majd a francia konstruktivista tendenciák hatása jellemző Szabó pályakezdésére, de később is megmarad és sajátos módon konzerválódik grafikáiban. Festészetében egyesíti a szimbolisták hatását a barokk chia- roscuroval - ez nemcsak formális kérdés, hanem egyúttal a barokk vallásosság elfogadása is, mely rejtett formában jelen van képeiben. A két irányzat közötti ro
