Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ GYULA - Kubička Kucsera Klára: Szabó Gyula életműve a művészettörténet és a művészeti kritika tükrében
Kubiíka Kucsera Klára konság inkább szellemi, mint formális - a művész egyes korszakainak stílusváltozásai szellemi problémáinak és azok összefüggéseinek másodlagos eredményei. Ez magyarázza meg formális portyázásait éppúgy, mint problémamentességét a modernizmus és a formális konzervatizmus alkalmazásában. O ugyanis másra törekszik. Alkotásának egyetlen állandó problémája az ember földi létezésének és helyének megválaszolatlan kérdése. Minden műfajában ezt a kérdést ismétli. A kérdés a grafikában a legszembeötlőbb. Olyan megszállottsággal igyekszik ezt megoldani, akár a kora reneszánsz moralisták. Hasonlít hozzájuk tragédiái szimbolikájában és apoteózisainak allegóriáiban is. Figyelmeztet és apellál a hallgató sokaság nevében, hajlandó feladni képzőművészeti Énjét, nem retten meg az il- lusztrativitástól, alaposabban és puritánabbul oldja meg a problémát mint sok más kísérletező kortársa. Június 8-án Szabó Gyula betöltötte 60. életévét. Művészete az ország képzőművészetének egyedüli és megismételhetetlen része. Aki egy ilyen ajándékra képes, egyedülálló magányosságában és tiszteletre méltó szabadságában .... I rigyelve csodálom egyéniségét, mely az élet előtti alázatában ilyen szédületesen szabad..”13 Szabó Gyula életében az érdeklődés utolsó hulláma a budapesti kiállításával és a 65. születésnapjával függött össze. A magyarországi művészettörténészek főleg az 1971-es Magyar Nemzeti Galéria-beli kiállítás kapcsán foglalkoztak vele, sajnos, nem elegendő alapossággal. A kiállítás katalógusának a bevezető szövege bár elismerő, de nem elemzi kellőképpen az életmű fontosabb fejezeteit, fejlődését, jellegét és sajátosságát. A kiállításon harmincegy év munkásságát mutatták be, 1939-től 1970-ig. A műtárgyjegyzék 549 művet tüntet fel, ebből 145 volt a grafika. A válogatást a művészre bízták. Az említett anyagnak az ismerete azért is fontos a számunkra, mert dokumentálja, mit tartott maga a művész befejezettnek és késznek. Ugyanis a hatezer munka közül, ami a hagyatékban megmaradt, Szabó Gyula nem tartott mindent befejezettnek vagy sikerültnek - sok munkája vázlat, próbálkozás, félbemaradt, félretett munka volt. A hagyatékkal dolgozók számára az is üzenetet jelent, ha a művész nem írta alá őket, vagy nem tartotta kiállításra alkalmasnak, nem adjusztálta őket. Tehát, amit elküldött a MNG kiállítására, azt késznek és művészete számára fontosnak tartotta. Ezt a későbbi válogatásoknál szem előtt kell tartani, hogy ne legyünk kritikátlanabbak, mint a művész volt önmagával szemben. Ezzel tartozunk neki. Viszont a budapesti kiállítás mínuszává vált, hogy a válogatást a művészre bízták és az anyag feldolgozása során a MNG művészettörténészei nem foglalkoztak vele eléggé elmélyülten, ami érezhető volt a kiállítás rendezésén, valamint a rendszerezés hiányán. Ezt a katalógus bevezető szövege is érzékelteti: „Egyénivé mindenek előtt szemléletmódja, háborgó lelke teszi Szabó Gyula művészetét. Az a fajta kritikus, vészjelző felfogás, mely a világ változásával járó konfliktusokra is felhívja a műbarát
