Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Sigmond István: Varjúszerenád (regényrészlet)
Sigmond István* Varjúszerenád (regényrészlet) Nyolc óra van. Nincs félelem az arcomon. Hétkor még olyan voltam, mint egy mosoly, amelyből letörtek egy darabot. Villámgyorsan dolgozom. Alapozó, arcfesték, púder. A szemöldökkefét sehol sem találom. Pedig a Vénusz-típusú, ovális arcformához elengedhetetlen. Bozontos szemöldökkel megjelenni nem lehet. Türkizszínü szemfestéket használok, az egyik gyöngyházszerüen csillog, a másik nem. Fogalmam sincs, hogy az alkalomhoz melyik illene. Pedig valamilyen fontos eseményre kerül sor, azt hiszem. Nem mondták, de az elejtett szavakból erre lehetett következtetni.- A silány zene - mondta Művész - több szólamban is silány, lihegés, semmi egyéb.- Az észnek is ürítni kell. - Leendő szereti filozófusnak tudni magát. - Húzd le magad után a vizet - folytatja, és megsimogatja Művész fejét. - Neked már jó, ugye?- Tudjátok is ti, mi az igazi lihegés. - Az öregasszony nyekkenve szól, mintha valami asszonyi megpróbáltatásról volna szó, amelyben a szólamvezető szereppel őt büntette a sors. Az öreg semmit sem szólt, úgy nézte a családtagokat sorban, akár egy ragadozó, akinek egyetlen gondja van, hogy áldozatait milyen sorrendben rágcsálja darabokra. Én meg azon töprengtem, hogy tulajdonképpen mit akarnak ezek velem? Hogy a teljes levetkőzéshez nem elegendő a fél perc, márpedig hosszabb időre nemigen lehetett számítani, kénytelen voltam csalafintasághoz folyamodni, az időnek ugyanis nem adott szemet az istene, becsaphatom bármikor, s ha a szükség hozza magával, még dicséretesnek is tekinthető a ravaszkodás: sminkelés közben leveszem magamról a göncöket, ha egy falásnyi bugyit s egy félig-meddig átlátszó hálóinget egyáltalán göncnek lehet nevezni, a múltba veszett a valamikori kising, ez a bugyi a hálóinggel új helyszínt s új korokat is jelent, közben még arra is jut idő, hogy a paplant a padlóra terítsem, hogy ne horzsolódjék le arcomról a bőr, ha hátulról löknek nagyon, a szőnyegecske gyönyörű ugyan, de méretei miatt a lábam is alig férne rá, gondolom. De még rengeteg munka van, a púderezés- sel sem készültem el, félkészruhának nézek ki, a szabásminta talán már életre kelt rajtam, de az igazi modell még sehol. Most már kapkodok. Szőrtüszőgyulladás-fé- lét látok az orrom nyergén, kellene a kénporos púder, de fogalmam sincs, hogy me
