Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - TANULMÁNY - Szemet Edit: A korinthoszi szőlő (Szerb Antal: A Pendragon legenda - ma)

TANULMÁNY

83

ellenállhatatlanságát”, s tudja, hogy a férfiak, akikkek valaha pásztorórája volt, a halálukig visszasiratják öt. Bátkynak sohasem volt még azelőtt olyan szerelmes éjszakája, amelynek csak megközelítőleg olyan gazdag, változatos programja lett volna, mint amilyet Eileennel töltött. Talán ezért is tölt el vele még egyet. Bátky második szerelmes éjszakája Eileennel azonban teljes mértékben misztifikálódik. Az az éjszaka már egészen más körülmények között zajlik, Bátky addigra Eileen összes aljas törtetését leleplezi. (A regény örökösödési hajszája hátterében ugyanis éppen Eileen mesterkedései álltak.)

De halljuk magát Bátkyt: ,JSlem maradt semmi más, csak a test vonzódása a testhez. A legmélyebb, a legigazabb rétegek felszínre vetődtek ebben a misztikus földrengésben, talán kárpótolni akartam magam minden percért, amit nem a testemnek szenteltem. Tudom, hogy kiáltoztam és hörögtem, én, aki olyan csendesen szoktam szeretni, mint a lepkék.”33

Eileen külsejét illetően meg kell jegyeznem, hogy magas, vékony, vörösesszőke hajú nő volt, tehát teljes mértékben megfelelt a kor szépségideáljának. S bárhol, bármilyen társaságban jelent is meg, minden nő azzal a mély megvetéssel szemlélte, amellyel a nők az igazi szépséget szokták.

Végül pedig a harmadik nőalakkal, a „tenyeres-talpas” Lene típusával foglalkozom. A „tenyeres-talpas” kategóriát, lehetne akár szó szerint is érteni. Bátky ugyanis úgy írja le Earlnek unokaöccse új barátnőjét, mint egy egészséges, szép lányt, tökéletes, azaz klasszikus alakkal. ,gízt akarja mondani, hogy nagy keze és nagy lába van, mint a görög szobroknak?”3' — kérdi Earl. Bátky válasza erre természetesen: igen. Lene az a fajta talpraesett, erős nő, akitől a félszeg férfiak a legjobban rettegnek, de mégis leginkább az ilyen nőkhöz vonzódnak.

Lene nem volt csúnya nő, „sőt inkább szép nő volt, a maga nagydarab módján, és mindig óriási sikerei voltak a férfiaknál. Határozottan mutatós volt. Azok közé a nők közé tartozott, akiknek a harisnyáján mindig épp most szalad le egy szem, vagy épp most szakad le egy gombjuk, vagy kireped a blúzuk, és így azt az érzést keltik az emberben, hogy állandó fizikai fejlődésben vannak.”36 Bátky szerint Lene abszolút modern nő volt, aki két héttel minden szellemi fejlődés előtt járt. Gyűlölte a szentimentalizmust, s az esti söre nélkül nem tudott elaludni. Lene Kretzsch szerette sűrűn váltogatni védenceit, többek között elcsábított egy teológiai professzort is, aki 45 éves koráig megőrizte ártatlanságát. Sohasem keltette evés közben Bátkyban azt az érzést, hogy ő csak csipeget, Lene ugyanis táplálkozott. ,, Lázas izgalommal fütötte azt a hatalmas, állandóan fejlődésben lévő és vitalitástól izzó masinát, ami a teste volt.”31 Azt már említettem, hogy Bátky épp az ilyen nőket szereti.

Bátkyban, miután Lene-nek sikerül elcsábítania a roppant félénk Osbornet, felmerül a lehetőség, hogy a lány akár feleségül is mehetne az ifjú Pendragonhoz. Lene azonban így válaszol Bátkynak: „Nem, édes fiam, olyan hülye nem vagyok. Egy ilyen degenerált arisztokratacsaládba beleházasodni? Mit szólnának a bará-