Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - TANULMÁNY - Szemet Edit: A korinthoszi szőlő (Szerb Antal: A Pendragon legenda - ma)
84 TANULMÁNY taim Berlinben? És különben is, még olyan fiatal vagyok. Még alig tapasztaltam valamit az életből. Még annyi minden vár rám. Még sose volt viszonyom tenoristával. Se Hohenzollernnel. Négerrel is csak egyszer. Még igazán nem mehetek férjhez.5,38 Bátky tudja, hogy Lene a szerelemben nem lát többet, mint a puszta „pszichofizikai tényt”, egy viszonyba sohasem magyaráz bele romantikus érzelmi komplikációkat. Szerb Antal nőket illető sajátos véleményével és rálátásával egy külön írásából is megismerkedhetünk. A tanulmány címe: Milyenek ne legyenek a nők{ 1938). Ebben az írásában az író is megerősít bennünket, hogy a nőkről alkotott véleménye nagyon hasonlít az egyházatyákéhoz. Ok ugyanis kifejezetten azt tanácsolták az olvasóiknak, hogy lehetőleg kerüljék a szép nőket. Az okuk teljesen világos: ha Éva nem lett volna szép, a bűnbeesést megtakaríthatták volna. Továbbá egyezik a véleménye a kopropoliszi zsarnokéval is, Neuralgiáéval, aki a szépnek tartott női alattvalóit izgatás vádjával börtönbe záratta. „Ha diktátor volnék, minden szép nőt becsukatnék. A világ menete sokkal békességesebb lenne.”39 - mondatja ki Szerb Antal Bátkyval is. „De az asszonyoknak nem kell túlságosan csúnyáknak sem lenniök. Az ember gondoljon a barátaira” f jegyzi meg később az író. A buta asszonyok szerinte általában népszerűbbek, mint az okosak. ,gíz ember gyakran igen megnyugta- tóaknak, sőt üdítőeknek találja őket. Ez rendben is van, csak az a baj, hogy nem eléggé szavahihetőek. Hiába mondják neked, hogy te vagy a legokosabb és legtehetségesebb ember a világon, az ő ítéletükkel, sajnos, nem feltétlenül érheted be. És ez nagy hátrány,”41 Végül is, mint az élet majdnem minden területén annyian, férfitársainak ő is az arany középutat ajánlja. 5. TÓNI, A „POSZTMODERN” E fejezet azért kapott ilyen familiáris címet, mert Szerb Antalt a barátai és a hozzá közel állók mindannyian „Tóninak” szólították, s ő is gyakran írta alá magát így. S jelzi a kedélyes névhasználat azt is, hogy ebben a fejezetben az író műveinek (természetesen főleg a szépprózájának) oldott, „posztmodernes” hangulatáról lesz szó. Korábban már említettem, hogy A Pendragon legenda majdnem mindent az irónia, a mosoly tárgyává tesz. A szerző hol a bölcsészdoktorokat figurázza ki (Bátky személyében), hol a regény műfaját, hol az angolokat, hol a nőket, s végül aztán önmagát is. Bátky János, a 32 éves bölcsészdoktor, a fölösleges tudományok doktora, aki az egyszerűség kedvéért hisztorioszociografusnak nevezi magát, egyértelműen Szerb Antal ironikus önarcképe. Ahogy azt Earl mondja egyszer róla: mivel az en- tellektüelre nem húzhatók rá a jó és rossz kategóriái, Bátky olyan se nem jó, se nem
