Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (12) (Szabó Lőrincről, tanulmány)

Grendel Lajos

A Balaton hullámverését szemlélő költő előtt egyetlen részlet sem marad észrevétlen. A hullámverés lüktetése újra meg újra megismétli ezeket a részleteket: másodszor, tizedszer, végtelenszer, amikor a költő sem él már, amikor ember sem lesz már a földkerekségen. Szabó Lőrinc a mozgásban, a mozgás ismétlődésében ragadja meg az Állandót, az Örökkévalót. Babits az Esti kérdésben még rákérdez az örök körforgásnak az okára, persze annak tudatában, hogy a kérdés az emberi ismeretek horizontján megválaszolhatatlan. A panteista Szabó Lőrinc nem kérdez, csak egy látvány minden részletét rögzítve, megállapít: a Természet már volt az ember megjelenése előtt is a Földön, és lesz az emberi faj kipusztulása után is. Rendkívüli szuggesztivitását a költemény annak köszönheti, hogy, mint Lator László írja: „a törékeny emberi lét fölé boltozódó nyomasztó végtelent, az anyag örökkévalóságát nem a nagy dolgokban, a változatlan égboltban, a nagy hegyekben veszi észre, hanem valami tünékenynek tetsző apróságban.”(25>

JEGYZETEK

13. Tanulmányok Szabó Lőrincről. Szerk.: Kabdebó Lóránt és Menyhért Anna. Bp. 1997.

15. o.

14. Ignotus Pál: Fény, fény, fény. In: Homlokodtól fölfelé. Szerk.: Domokos Mátyás. Bp.

2000. 58. o.

15. In: Gorombaságok könyve. Szerk.: Nyerges András. Bp. 1999. 238. o.

16. In: Homlokodtól fölfelé. 74. o.

17. In: Tanulmányok... 38-39. o.

18. In: Homlokodtól fölfelé. 94-95. o.

19. In: Homlokodtól fölfelé. 60. o.

20. In: Homlokodtól fölfelé. 216. o.

21. Uo. 230-23 l.o.

22. In: Tanulmányok... 139. o.

23. In: Homlokodtól fölfelé. 309. o.

24. Uo. 184. o.

25. Uo. 250. o.