Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: 23 + 1 mondat egy antológia kapcsán (Szlovákiai magyar szép versek 2006)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 63 20. Varga Imre Nevemből a hegy az út című egyenletesen magas színvonalú alkotása ékes bizonyítéka annak, hogy a hihetetlenül fontos utómodern nyelvhasználat miért tud újra és újra produktívan (megkerülhetetlen módon, a Tóth László- párhuzam kétségtelen) integrálódni egy nélküle elképzelhetetlen beszédmódba: mindaz, ami itt mozgósítva van (pl. kozmikus metaforika, a fenomenalisztikus mo- tivika leváltása stb.), maradéktalanul felerősíti a visszhang nem önmásolódásra berendezkedett, hanem jövőorientált visszacsatolásokat is preformáló jelképzését. 21. Vida Gergely Őszi kérdés című darabja az antológia egyik gyöngyszeme, mivel a szövegköziség olyan transzdialogikus felfogására tereli a figyelmet, melyben a hagyománytörténés logikája szerint a múlt beszéde a közbejövő szólam által is artikuláltként válik érthetővé (módosított vendégszövegként, mint pl. ez esetben a Babits-vers a József Attila-költemény felől, vagy Hizsnyainál a József Attila-mű Babits felől bevilágítva), mégpedig úgy, hogy ezek a beszédformációk egymás jelentéseit gazdagítják. 22. Z. Németh István Lenni más című versére csak rábólintani lehet: ez i- gen!, végre!, de jó, hogy nincs elrontva: infinitívusz a vége!; hiszen a költő rendkívül jól kamatoztatja (megértettként gondolja át) azt a poétikát, melyet anno Kovács András Ferenc a Borges Ars poeticáját újraíró Ars memoric-veX nyitott fel, s melyet utóbb Halmai Tamás Pascal kertje című katalógusverse emelt ismét jelentékeny magaslatokba (az antológián belül nincs párja). 23. Zirig Árpád nincs a testnek szerelemillata című verse - melynek hangulatrögzítő érdekeltsége Gál Sándor felé mutat - organikus képhasználatot mozgósít, a természeti elemek és a lélekállapot közti jelentésátvitel mozzanata ily módon felidézi a romantikát, kifutása azonban rákérdez az avítt világ lecserélhetőségére, s ezzel a gesztussal el is utasítja a reflektálatlan szentimentalizmust. + 1. Kukorelly Endre, a Szlovákiai magyar szép versek 2006 című kiadvány szövegválogatója imigyen szól koncepciójának előfeltevéseiről: „Aki az irodalom alakulásáról, könyvekről, szerzőkről ír, erről igen és arról nem, folyamatosan a maga antológiáját állítgatja össze”, azaz a szelekciót az irodalomértés létmódjával hozza összefüggésbe, ami minden valószínűség szerint nagyon rendben van így... 1 Meg egy mínusz mondat: meg kell sajnos jegyeznem, hogy a kiadványban verseskötethez képest méltatlanul sok az elírási hiba, ezért a nyelvi szerkesztő és a korrektor „teljesítményét” nem tartom tisztességes munkának (egyikük neve sincs feltüntetve). (Lilium Anrum, Dunaszerdahely, 2006) H. Nagy Péter
