Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Vitorlabontás és nyílt tengeri kalandozások (Haris Éva Vér és vitorla című könyvéről)
64 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Vitorlabontás és nyílt tengeri kalandozások Haris Éva Vér és Vitorla című könyvéről A nagy argentin gondolkodó, Borges egyik nagyon rokonszenves írása Az olvasó babonás etikája című esszé, melyben főképpen - legalábbis az én olvasatom szerint - az irodalmi művek gondolati mélységének elsőrendűsége mellett foglal állást, s elveti a túlzott stílusfetisizmust, mert nem alapvetően a stílus tesz egy remekművet remekművé. (Ide idézhetnénk Romain Rolland-t, aki szerint „Nem fontos, hogy igazam legyen, fontos, hogy igaz legyek.”) Borges persze nem igénytelenségre buzdít, hanem inkább őszinteségre, ha lehet ilyen naivan és sarkítottan fogalmazni: a „tiszta irodalom” fontosságát hangsúlyozza. Fiatal költők esetében, akik nem stiláris bravúrokkal tűnnek ki, hanem mondanivalójuk egyediségével és őszinteségével, azzal, hogy kitárják előttünk a lelkűket, mindent, ami ragyog benne s mindent, ami sötétlik, Borges gondolatai nagyon igazságosnak tűnnek. Haris Éva Vér és Vitorla című verseskötete éppen egy ilyen könyv, melyet „az olvasó babonás etikája” veszélybe sodorhat ugyan, az igaz kitárulkozásra vágyó olvasó azonban örömmel lapozgathatja. Haris Éva első kötete tíz év (1994-2004) lírai termését adja közre, s ez elég nagy idő ahhoz, hogy szétfeszítse egy könyv egységességét: tíz év bármely életkorban jelentős változásokat hoz egy ember életében, de legfőképp talán épp abban a korban, amikor Haris Éva versei születtek, kamaszkorától húszas évei második feléig. Éppen ezért, a könyv egyik nagy meglepetése, hogy a versek hangulata, nyelvezete alig változik, ha a kötet első és utolsó írásait vetjük össze. Ez csakis azt jelentheti, hogy a szerző látásmódja korán kialakult és állandósult, a későbbiekben nem ment át nagyobb változásokon, s ez tükröződik az alkotásain is. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy nem érzékelhetünk alkotói fejlődést: a későbbi költemények sokkal letisztultabbak, merészebbek, mélyebbek, formájuk is változik, viszont a korai zsengék bája és kelleme végig megőrződik. Öt ciklusba különülnek a Vér és Vitorla költeményei: Második kapu, Kortalan erkély, Országút a szerelemig, Datura Stramonium, Summa. Rövid ajánlásfélét is illesztett a szerző a versek elé, kiemelve, hogy emlékeztetni akar, érzéseket felidézni: talán saját magának is szólnak ezek a sorok, hiszen egy ilyen hosszú alkotói időszakot egybefogó kötet esetén talán mára a szerző számára is idegen érzések vonulnak fel az egyes versekben... Haris Éva lírája elsősorban gondolati líra, nem a formára helyezi a hangsúlyt, s már ebből látszik, hogy nem feltétlen az utóbbi évek magyar lírai irányzatainak híve (elsősorban a korai verseknél tűnik ez nyilvánvalónak). Sokkal konzervatívabban és óvatosabban kezeli a költői eszközöket, semhogy ezzel bárminemű különösebb felhorkantásra késztetné az olvasót: s ezt a csalódottságot gyakran nem tudja ellensúlyozni a gondolati telítettség sem. A korai verseken érezhető a kama-