Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - MARGÓ - Csordás János: Rimaszombat a városrombolás jegyében 1960-1990
MARGÓ Ebből az alkalomból a Gemerská vlastivedná spoločnosť7 1973-ban kiadta Július Boltik: Rimavská Sobota című könyvét, amely az akkori szellemben mutatja be a város gazdasági fejlődését, történelmét, kultúráját, szülötteit. A könyv érdekessége, hogy a rezümé® olvasható oroszul és magyarul. (Valamennyi korabeli „propagandakönyv” tartalmazta a két- vagy többnyelvű — orosz, magyar, esetleg német - kivonatot.) A szöveg recenzióját, ahogy az a könyv elején olvasható, Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottságának irányítása mellett végezték. Valószínűsíthető: az 1973-as megjelenés sem véletlen. Nos, ez az újjáépítés abban különbözött az megszokottól, hogy ennek okán lerombolták azt is, amit talán nem kellett volna lerombolniuk. A hasonló nagyságú csehországi városokban, például amelyeket bejártam: Kolínban, Kutná Horán, Písekben, Táborban a panelnegyedeket a belvároson kívülre helyezték, meghagyván az óvárost, vagy annak a legnagyobb részét, amelyet fokozatosan helyreállítottak, s napjainkban vonzza a látogatókat romantikus küllemével és történelmi hangulatával. Rimaszombatban a rombolás folyamata egészen 1990-ig tartott. 1988-ban a zsinagóga esett áldozatul a városrombolásnak9 (már nem volt zsidó közössége a városnak, amelyik megvédte volna), 1989-ben a tamásfalvai temető melletti liget, benne egy tiszta vizű forrással, s még marad idő és alkalom a Városkert (az egykori Széchenyi-kert) egyedi elrendezésű, mintegy két méter magasságú élő sövényeinek a kiirtására. (Ezt az új polgármester hagyta jóvá a képviselők előzetes megkérdezése nélkül; utólag persze beszámolt róla.)10 Amennyiben nem következik be 1989-ben a nagypolitikában a rendszer- váltás, a rombolás minden bizonnyal folytatódott volna tovább, hisz például Tamásfalva területén csupán az 1 -es számú Nyugat-lakótelep épült meg, a 2-es (a temető helyén) és a 3-as számú megépítése még váratott magára, de közbeszólt a rendszer bukása... A RÉGI TERV FELÜLVIZSGÁLATA 1992-BEN Rimaszombatban az 1989-es rendszerváltás azt eredményezte, hogy a demokratikus helyhatósági választásokon polgármesternek a megszűnt városi nemzeti bizottság volt elnökét választották meg. Az, hogy a régi funkcionárius lett az új polgármester, lényegében a magyar választópolgároknak volt köszönhető." Pavel Bmdiar 1980-tól, elődének, Lenner Egonnak a lemondása után töltötte be a városi nemzeti bizottság elnöki tisztségét. Ebben a tisztségében maradéktalanul végrehajtotta azt, amit a felettes szerv: a párt által irányított járási nemzeti bizottság és az adott helyzet megkövetelt tőle, sőt mi több, indokolatlanul (vagy talán okkal?) túlteljesítette, pontosabban fogalmazva: túlhajszolta: azaz határidő előtt teljesítette a feladatokat. Ez viszont egyértelműen a város és a minőség kárára vált - szakemberek bizonyították be. Polgármesterként, a képviselő-testület nyomására belátta: szükséges egy másféle városrendezési terv, a régi idejét múlta, át kell értékelni a helyzetet. A politikai rendszer mellett a tulajdonviszonyok is változtak, a kisajátítás intézményét megváltoztatták, eltérő alaphelyzetből kell kiindulni. A besztercebányai szakemberek által 1992-ben elkészített felülvizsgálati jelentésben12 a következők olvashatók az 1974-es városrendezési tervvel kapcsolatban: „A lakásépítések terjedelme, amelyet a városrendezési terv a 2000. évig irányzott elő, már 1990-re megvalósult. A lakásépítések gyors tempója és a lakosság nagy
