Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Szalay Zoltán: Két novella (A kávéfőző, Sokszorosítás)
A kávéfőző rém, igazán... A kutya... Ritkán fogadok vendégeket. Röstellem a dolgot, tényleg. De ígérem, hogy rendbe hozom az urat.- Micsoda fogadtatás... - szűkölt a fotós.-Nem akartam... - magyarázkodott az öreg, alázatosan tekintve hol a fotósra, hol Dédére. - Ne haragudjanak, kérem, vén fejemre.- Levetkőztetjük?- Csak amennyire muszáj - mondta a fotós. Fáradságos munka volt a hatalmas testet megszabadítani a ruháktól, kivált, mert a fotós nem túlságosan hajlott az együttműködésre, inkább csak csendesen nyögve panaszkodott a fájdalmaira. Mire készen álltak, s egy alsónadrágra vetkőz- tették őt, Dédé alaposan kimerült. Károly már fel is készült a további teendőkre:- Összeállítok néhány főzetet meg teát, bekenegetjük a sebeket, meg megitatjuk a gyógyitalokkal az urat... Mindjárt sokkal jobban fogja érezni magát. Megkérhetném magát, hogy amíg készülődök, fáradjon ki a konyhába... Azonnal maga után megyek. Dédé magukra hagyta őket, kiment a konyhába, amelyen keresztül becipelték a fotóst. Most tudott azonban csak körülnézni, s a látványtól úgy megszédült, hogy szinte magatehetetlenül rogyott le egy székre az asztal mellett. A falak köröskörül újságkivágásokkal voltak belepve, amelyek mind a Hétvége magazinból származtak: számtalan régebbi és újabb cikk, képek, címlapok, riportok, a helyiség minden szegletében. Az asztal mellett a földön több halomba tornyosulva a Hétvége magazin számai, szintúgy egy öreg, szakadozott szövetű zsámolyon az ajtó mellett, további újságkötegek a kis péterkályha tövében, meg a konyhaasztal alatt. Az asztalon magán a hetilap legújabb száma, mindjárt három példányban is. A kredenc tetején további újságok. Dédé felfedezett néhányat a saját cikkei közül is, a falakra függesztett kivágások között, de ahogy egyre tovább vizsgálódott, rá kellett döbbennie, hogy a fotók vannak túlnyomó többségben, éppen a szomszéd szobában fekvő kollégája képei.- Elnézését kérem, hogy megvárakoztattam - bukkant fel hirtelen az öreg Károly. - Mivel kínálhatom meg esetleg a riporter urat?- Tessék? Ja, igazán... Hogy van a kollégám?- Nyugodjon meg, és még egyszer elnézést kérek a kutya miatt. Derék állat, szükségem van rá, hogy valaki megvédjen.-Nem készültünk ilyen üdvözlésre...- A kollégája jobban van, de most beszéljünk inkább arról, miért jöttek. Az imént azt mondta, ajándék...- Igen, hát... van szerencsém gratulálni önnek, megnyerte ugyanis a karácsonyi nyereményjátékunk egyik díját, egy kávéfőzőt... Hm... a nagy fejetlenségben odakint felejtettem...-Egy... egy... kávéfőzőt...- Egy kávéfőzőt, igen, azonnal behozom.
