Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Szalay Zoltán: Két novella (A kávéfőző, Sokszorosítás)
Szalay Zoltán reg, penészedé kabalafigurák függtek, melyeket még a főszerkesztő meg más riporterek helyeztek el a kocsiban, koszlott pornófotók társaságában, a műszerfalon valószínűleg már végképp letisztíthatatlan por ült tespedt úrhatnámsággal, s minden egyes nyílásból, résből orrfacsaró bűz áradt.- Hogy is hívják a falut? - kérdezte Dédé a fotóst: teljesen kiment a fejéből, milyen helységnévtáblát kell várnia. A fotós válaszolt, majd fortyogó horkantások kíséretében elszunnyadt, hogy aztán alig két perc múlva újra nekikezdje a szövegelést a cég siralmas állapotáról. Újabb percek elteltével, mikor már mindenképp a keresett település közelébe kellett érniük, Dédé megint rákérdezett a névre: mintha a körülötte terjengő vastag köd kiszívta volna agyából a gondolatait. A fotós rápillantott, de csak annyit válaszolt, már mindjárt ott kell lenniük. Percek múltán befutottak a faluba, a helységnévtáblával azonban nem volt szerencséjük, ugyanis az egészet fekete festékkel befújva találták. A köd némileg ritkult a faluban, kivehették a távolabbi házak körvonalait is, látták a széles, durva vonalú katolikus templomot, elhaladtak a községi temető mellett, de többször is végig kellett hajtaniuk a főutcán, mire megpillanthattak végre egy járókelőt. Egy hajlott hátú öregember sétált le a járdáról, hogy átvágjon az úton, éppen az újságírók autója előtt. Dédé lassított, megvárta, míg a férfi a másik oldalukra kerül, majd letekerte az ablakot, s kiszólt neki.- Elnézést, uram, a Hétvége hetilaptól vagyunk, egy bizonyos Károlyt keresünk, akinek sajnos nem ismerjük a vezetéknevét, de a nyereményjátékunkban nyert egy kávéfőzőt... Nem tud esetleg segíteni, hogy hol találjuk meg, ki lehet ő?...- Károly? — kérdezte reszelős hangon az öreg.- Igen. Csak annyit tudunk, hogy a faluban lakik.- Károly?- Károly, igen.- Károly? Dédé várt, de az öreg arcán úgy látta, még egyszer válaszolnia kell.- Károly.- Az utca végén térjenek jobbra. A legeslegutolsó ház. Ott lakik.- Igen? Nagyon szépen köszönjük. Az öreg csak bámult Dédére, egy helyben állt, még sokáig azután is, hogy ők továbbhajtottak. Úgy állt ott, mintha a kocsi még mindig mellette lenne, s Dédé mintha úgy látta volna egy pillanatig a visszapillantóban, mintha az ajka is mozogna.- Érdekes, egyetlen Károly él ebben a faluban? - dohogta a fényképész.- Ez egy apró falu. Látod, hogy mintha teljesen kihalt lenne. Az épületek is elég gyatrák. Rájuk fújsz és összedőlnek.- Ha itt meghal valaki, akár el is rohadhat a saját ágyában, soha nem is veszi észre senki.
