Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Gyüre Lajos versei (Hazám a „magasban”?..., Mire is legyek büszke, Én, a kisebbségi magyar, Mért fáj nekem, A szerelem, A fekete limuzin, Ha majd)
Gyüre Lajos versei A fekete limuzin Kis mese ifjú barátaimnak 1956-ról Jön, jön, suhan a fekete autó, indul, remek motorja felpereg. hallom, kapcsol a rádióadó, a Februári úton egyre közelebb, már itt van, fék csikordul, és patkós csizma koppan, és fényre fény felel komor ablakokban, rohanj, ha tudsz, s lehet, csak innen el, kapuban vár a hústömeg smasszer, ajtó roppan, a sarokban feljajdul az ágy, nyüszít a padló, örömpribékek fehér foga villan, szurony hegyén a kalapács, sarló, és jön, jön a fekeze limuzin, és nincsenek barátok, hamuszín öltönyök, tüzes borok, az agyban, a vérben, idegekben, csaholnak rád éhes komondorok, körüljárnak holt lelkek hajnalán telik a szikár drótsövény-karám, és vigyáz rád őrtorony magasa holtig ölelő oszlopok hideg tartóvasá, a WC-n nincsen ajtó, gorilla bámul, véli, a hazát tőled védi. pőre seggedbe néz, megkaparja, ha dolgod végzed, csupán az osztályharc végett, bekameráznak, nyelved rágod, peckelik a szád, told le a nadrágod, s mint szokás pápaavatáskor, megnézik zsugor-kis bögyörőd „gondold meg, mit mondasz máskor!
