Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Csehy Zoltán: Ámor végzetes kalandja Caeliával (tanulmány)

Csehy Zoltán

Lám, okosan vélik, hogy a költők ostoba lények.

Erre tanú sorsom, s ostoba tetteid is.

Irkálsz, s rendre törölsz. Kitörölsz, s írsz mást a helyébe, s persze, amit meghagysz, fűzfapoézis az is.

(...)

Hogyha kinyomtatnak, csak az izgat, mint magyarázzam meg, ha egy elvetemült rossz soraimba merül.

Ez nem az én vétkem: fennhangon rád kenem egyből, s rád zúdítom majd mind a fejedre a bűnt.

Hármasuton kiabálom szét: „én tetszeni vágytam, s egy őrült szerető ömlenye lett a nevem!”22

Ugyanez a hang tömörítve jelenik meg a 96. költeményben:

Az olvasóhoz

Nyafka elégia és epedő epigramma a versem.

Sok butaságra ragad téged is olykor a vágy!23

Ez az önirónia felerősíti Angerianus költői teljesítményének térerejét, s ironikus olvasására csábít a servitium amoris programját megvalósító szövegek világában is. Ez a sajátos mozgás nemcsak a konvenció megtörésének egyedülállóan szemfüles módja, hanem a captatio benevolentiae retorikai fogását is megidézi. Arról nem szólva, hogy demonstratív erejű megnyilvánulásként is értelmezhető, a szerelmi dedikációs kötet a szerelem kellemetlen mellékhatásaként fellépő monomániákus vágyak szükségszerű leképeződése.

9. Az epikus narráció lezárása

A hölgy halála és mennybemenetele: ascensio.

A hölgy degradálódása, visszazuhanása a földi szférába, kiiktatása a költői világból: descensio.

A reménytelen szerelmes elképzelt halála.

Angerianus kötetének is egyik célja, hogy felkeltse a szerelmi dedikációs verskötetekben oly szokásos epikus narráció képzetét, mely mindamellett, hogy kirajzol egy szerelmi történetet, egy szakadozott regényt, egyszersmind misztifikálja is a férfí-nő viszonyt. Angerianus kötetét Ámor és Caelia antagonisztikus küzdelmének ábrázolására építette, melynek számos aspektusa van. Angerianus, noha pet- rarkista jegyek is érződnek munkáján, és Lo Parco Lauraként olvassa Caelia megkonstruált lényét, nem él az ascensio megoldásával mint Petrarca, de az oly gyakran alkalmazott descensiót (Basinio da Parma: Cyris, Johannes Secundus: lulia) is elve