Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK - Csáky Károly: Húsvétvasárnap és húsvéthétfő
Húsvéti népszokások Húsvétvasárnap és húsvéthétfő Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadása. Egyben véget ér a nagyböjt, a hústól s a zajos mulatozásoktól való tartózkodás ideje. Megünneplésére a III. század óta kerül sor. S bár elsősorban a keresztény tartalom nyomja rá bélyegét, hagyományaiban ősi rituális motívumok is felfedezhetők, ezért a tavaszi népszokásoknak is egyik legszínesebb ünnepe. Változó ünnep, időpontja a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első vasárnap. Manga János írja Palócföld című könyvében, hogy húsvétvasárnap reggelén „több faluban külön harangszó figyelmeztette a házak asszonyait az ételszentelésre Még a XX. század első évtizedeiben is előfordult, hogy ilyenkor a családtagok délig böjtöltek, s csak az ebédnél ettek a szentelt ételekből. A templomban általában sonkát, kolbászt, tojást, sót, kalácsot és bort szenteltettek. Adatközlőink visszaemlékezései közül a pereszlényi Balla Jánosné szövegéből idézzük az alábbi sorokat: „Mikor negyven nap után a böjt letelt, húsvét napján vitték a templomba a kézikosarakba' a sonkát, kolbászt meg az üveg borocskát. A papocska megáldotta, messzentölte. A gazdasszony hazahozta a templomból, a gazda fölszelte, aztán következett az ünnepi ebéd”. (Balla Jánosné Tóth Margit, 89 éves. 1985) Barna Gábor csépai tudásításából értesülünk arról, hogy az ottani palócok húsvét első napján tüzet sem gyújtottak, s csak hideget ettek: kocsonyát, sonkát, tojást. (Barna G., 1982.) A tojásfogyasztással kapcsolatban írja Manga János Palócföld című monográfiájában, hogy húsvéti ebédkor a palócok kétfelé vágtak egy-egy megszentelt tojást. Ezt ketten fogysztották - mint karácsony böjtjén az almát hogy „ha eltévednének, emlékezzenek arra, kivel ették meg a húsvéti tojást, s akkor megtalálják a helyes utat”. (Manga J., 1979:231.) Hasonló adatközlésekkel újabb gyűjtéseink során már nemigen találkoztunk, annak ellenére sem, hogy Manga Jánosnak ilyen adatai az általunk kutatott területen található Honiról is vannak. Itt az is bevett szokás volt, hogy a gazdasszony egy piros tojásból reggeli előtt annyi szeletet vágott, ahány családtag volt. Mindenki megevett egy szeletet, hogy emlékezzen rá, ha eltéved. A piros tojás egyben „megemlékezés is volt Jézus föltámadására”. (Manga J., 1968:148.) Kelenyei adatközlőm (Bodzsár Jánosné Petrezsil Matild, 1896) visszaemlékezései szerint náluk gyertyaszentelőkor került sor az alma, a tojás és a sonka szén-
