Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK - Csáky Károly: Húsvétvasárnap és húsvéthétfő
Csáky Károly telésére. A sonkát mise után nyomban elfogysztották, csontját pedig beásták a földbe, hogy tavasszal „ne legyen az aszatos A húsvétvasárnapi étkezésnek különös szertartása, hiedelemköre volt a szlovákság körében is. Az asztalt ilyenkor tiszta fehér abrosszal terítették le, gyakran ugyanazzal, amivel karácsonykor. Az asztalra ezenkívül csak egész kenyeret tehettek, s a gazdasszonynak előre mindent oda kellett készítenie, hogy evés közben fel ne álljon. Nyitra környékén az asztal alá szalmát is tettek, hogy „majd szép gabonatermés legyen A Felső-Garam mentén húsvétvasámap nem volt szabad kést az asztalra tenni. Az étkezést itt is tojással kezdték, amit a gazda osztott szét. Azért fogyasztottak ezt előszörre, hogy a gonosz, a üdére elkerülje ” a ház lakóját. Az é- telmaradékot ilyenkor is összeszedték, gyógyításra használták, a vetőmag közé keverték, vagy a tyúkoknak adtak belőle. (Horváthová, E., 1986:187.) Az ételszentelés egyébként már a X. századtól a húsvéti szertartásokhoz tartozott, s az ételek maradékait a magyar nyelvterület más tájain is mágikus célokra használták. Volt, ahol kiakasztották a gyümölcsfákra, hogy azok sokat teremjenek. A zempléni falvakban a kalács morzsáját adták a tyúkoknak, hogy azok jól tojjanak. Vas megyében az étel maradékából a tűzbe is vetettek, hogy a másvilágon lévőknek is legyen valami belőle. (Tátrai Zs.-Karácsony Molnár E., 1997:97.) Emlékeztek adatközlőink az egykori húsvétvasárnapi hajnali keresztjárásra is. Az országszerte elterjedt szokás néhány évtizede még elevenen élt a Középső- Ipoly mentén is. Ismét a pereszlényi Bal/a Jánosné visszaemlékezéséből idézünk: „Hajnalba' mentünk mink is áj tatosságot végeznyi a temetőbe. Énekőtünk, imádkoztunk, aztán mentünk haza. ” Ismerünk pereszlényi adatokat Manga János 1936-os gyűjtéséből is. Ezt olvashatjuk többek közt: „Húsvétvasámap hajnalban a keresztekhez járnak az asszonyok, a menyecskék, leányok és idősebb férfiak. Minden keresztnél, szobornál megállnak, elimádkoznak 5 Miatyánkot, 5 Üdvözlégyet Jézus öt sebe tiszteletére. Ezután: »Imádunk Krisztus és áldunk téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot«. Az imádság után eléneklik a »Feltámadt Krisztus e napon...« kezdetű húsvéti éneket, majd a keresztjárás után mindnyájan a patakra mentek mosakodni". (EA: 000506. 7.1.) Tudtak a hajnali ájtatosságról a gyerkiek is. Mint a fentiekből is láthattuk, húsvétvasámap is kiemelt szerepe volt a víznek. Bukovinában úgy tartották, hogy „aki hamarább merít vizet, az lesz szerencsés ”. Moldvában a „napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak vélték a jégeső ellen ”. Több helyen ilyenkor piros tojást tettek a vízbe, s arról mosakodtak, hogy egészségesek legyenek. (Tátrai Zs- Karácsony Molnár E., 1997:96.) Az egyes szlovák falvakban a húsvéti miséről a lányok siettek haza, hogy amíg a többi megérkezik, vizet hozzanak a patakból. Ha ez sikerült, biztosak lehettek, hogy egy éven belül férjhez mennek. A húsvétvasárnapi istentisztelet mindenütt emelkedett és ünnepélyes volt. Ez megmutatkozott a hívek öltözetében is. A Hont megyei eladósorban lévő szlovák lányok, akik már a fonóba is járhattak, ilyenkor vették fel először pártájukat.
