Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Gál Sándor: Történések (2) (Négy évtized hordaléka)
Gál Sándor de nem is sok. 1978. III. 29. Holnap műtenek. Nincsenek kérdéseim. Minden nagyon gyorsan történik; nincs idő figyelni, nincs idő gondolkodni. Homályból homályba lebegek, mintha lennék űri utas, pedig csak asztalhoz kötözve fekszem tehetetlenül, a lét s a nemlét partjai közé kifeszítve. (III. 30.) Sötétség. A műtét négy és fél óráig tartott.(?!) (III. 31.) Leszálltam az ágyról. Tudok járni! * * * A magány kínpadján kiüresednek a gondolatok. * * * Az eső élménye zuhog, nem az eső. * * * A virágokról azt mondtad: nem emlékszel rájuk. Pedig emlékezni annyit jelent, hogy megőrizzük magunkat. Én megőriztelek. Hóvirág-tested, a kibomlott estét, a kavargó füstöt, a tested ízét, friss borzongásaimat. Kezdetben nem tudtam nevet adni neked. Olyan volt az egész, mint a teremtés. Megalkottalak magamnak, mert akartam a boldogságot, amely értelmet ád mozdulataimnak. Soronként születtél meg bennem, akár a versek. Láttam megelevedni ritmusaidat; előbb tétova hang lettél, majd áradó zene. Feloldoztalak, hogy magam is feloldódjam létezésedben. Több lettél a vártnál: kitöltesz, megvigasztalsz, erőt adsz. * * * A part, s a föveny megújítandó, de a part s a föveny hangja soha. * * * mindegy melyik kereszten vigyáznak hol köpnek rám s hol imádnak azt sem bánom ha tövestül dől ki a kereszt - emberestül * * * Soha nem tudta eldönteni, apját, vagy az anyját szereti-e jobban. És azt sem tudta eldönteni, melyiküktől fél. Szeretete, s félelme sem volt közönséges félelem vagy szeretet. Amit érzett, az inkább elszomorító bizonytalanság volt. Valami min
