Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Gál Sándor: Történések (2) (Négy évtized hordaléka)
Történések (2) Gy. tört a kifliből, s hozzá harapott az angolszalonnából.- Más megoldás nincs? - kérdem, még mindig olyan hangon, mintha valaki harmadikról lenne szó, de az iménti mondat lassan eléri a mélyebb rétegeket bennem.- Átmenetileg esetleg, de véglegesen nincs - mondja. - Végső soron te döntesz.-Várj - mondom -, vegyük csupán a szakmai oldalát az ügynek: ha nem rólam volna szó, hanem valaki másról, ugyanígy döntenél?- Ahogy mondtam. Ugyanígy.- Értem. Értem? Most derűs arcot kéne vágnom, amolyan gondtalant, hányavetit. Hiszen semmi az egész. Mondjuk kétharmados reszekció. Azért valami marad, s e maradékkal is lehet élni. Hallgatunk. Nem tudom meddig. Egy percig? Fél óráig? Az időérzékem kikapcsolt. De már - kimondatlanul - döntöttem.- Iszol egy kávét? - hallom valami irdatlan távolságból Gy. kérdését.- Hogyne... Persze... - bólintok. - Figyelj csak, Gy.! Az azért érdekel, hogy utána hogy lesz. Mennyi marad...- Nézd - így Gy. -, ezt a műtétet Bilróth osztrák sebész dolgozta ki a tizenkilencedik század végén. Minden részlete szinte automatikusan megy végbe. Régen a B-egyet, de ma már általában a B-kettőt alkalmazzuk. Ennek lényege, hogy a gyomor alsó részét - általában kétharmadát -, ahol a gyomornedvek képződnek, eltávolítjuk. A maradékból s a vékonybélből új gyomrot alakítunk ki.- Mennyi ideig tart az ilyen műtét?- Általában másfél, két óra alatt végeznek. Ha csak nincs valami komplikáció. Gy. ezután egy vonalas füzetbe lerajzolja a B-kettő sémáját. Február vége van. Kell egy jó hónap, hogy minden folyamatban lévő dolgomat elrendezzek. Két-három riport, s négy író-olvasó találkozó... Leghamarabb március végén jöhetek.- Szükségem van egy hónap haladékra - mondom. - Március végére mindent elintézek, s majd felhívlak, melyik nap jövök. Ennyiben maradtunk. Hazafelé autózva újra végiggondoltam mindent, amiről Gy.-vel beszéltünk. Mi is történt? Semmi váratlan. Hiszen több mint tíz éve kínlódom ezzel az átok fekéllyel. Hiábavaló dolog lett volna abban reménykedni, hogy valami csoda folytán meggyógyulok. Vagyis egy folyamat törvényszerű következménye teljesedett be. S ha ezt a helyzetet föl akarjuk számolni, arra csak egy mód van: a radikális beavatkozás. A Bilróth kettő... Mégpedig most, s nem később. Megfelelő szellemi és testi erőnlétben, tudatosan, s felkészülve rá. Felkészülve mindenre. Van tehát kerek egy hónapom: harmincszor huszonnégy órám. Se több, se kevesebb. Nem kevés,
