Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - Tóth Elemér versei (Vallomások; 1. Hívővé tettél, 2. Akár a citerák, 3. Ott a parkban, 4. Most tanulom..., 5. A régi lányt vágyom)
Tóth Elemér versei 5. A RÉGI LÁNYT VÁGYOM A csűr, a kert, a liget padjai mesélhetnének sok-sok szépet. Két bódult lény lázas kalandjai - az emlékek szívemig érnek. A domb, a rét, a rengeteg virág... Öreg vagyok, te lám, fénnyel ragyogsz. A perc, a csend hiányodért kiált. Nincs levegőm. Nincsen, ha nem vagy ott! Valóság vagy. Ugyanakkor emlék. Átsajog rajtam a múlt s a jelen. - Érted ma is még csatára kelnék. Szép feketém. Valóság és álom ködében élek, és alig merem kimondani: A régi lányt vágyom!
/
