Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - Tőzsér Árpád versei (Búcsú Arcadiától, Hó-kék, Szilveszter, Felszél)
Tőzsér Árpád versei Boldogok leszünk menthetetlen, ebben az évben és mindörökre, összekötve orosz rulettben, esetten az újév óbünre töltve. Felszél Alattomos kis percenések a hasból, megannyi álnok végszó, a bőr, a test, a mell: színpad, s a mélyben a szív bomlott súgó. A felszél idegen díszletek közt fúj, északot keresi, nem találja, Hamlet, a dán ma megint bolond, kezdődik az antik, gyilkos dráma. Elgondolni magát csak szörnynek tudja az ember, a teremtés ádáz fattya - a dán királyfit a sötét bosszú s a néma Én is foglalkoztatja. Másra sújt, ön-szívére céloz, s ez a műben már újabb strófa: késtető elem mind, mi személyes, s személytelen a katasztrófa.
/
