Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - ALKOTÓMŰHELYEK, ŐRHELYEK - Csáky Károly: Schoen Arnold (tanulmány)
Schoen Arnold Borremeoi Szent Károly budai képét, a trinitárius templomot; ír Óbuda XVIII. és XIX. századi mestereiről. Munkáját megannyi gyönyörű képpel is illusztrálja. Schoen Amold több kitűnő kiadványnak is munkatársa volt. Ilyen például a Világlexikon (Budapest, 1930.) vagy az 1970-es és 1980-as években megjelent Művészeti lexikon. De közreműködött a Budapest műemlékei 1—11 című kiadvány megírásában is (Budapest, 1955-1962.). Budapesten hunyt el 1973. április 17-én. Művészeti lexikonaink Schoen Arnoldot tárgyaló szócikkei nem említik a Palóc népdalok című, 245 Ipolybalogon lejegyzett népköltészeti alkotást tartalmazó kötetet, amely 1911-ben 300 példányban jelent meg az Uránia Könyvnyomdában Budapesten. Nem említi ezt a Magyar néprajzi lexikon 4. kötete sem, sőt a kiadvány Schoen Arnoldot sem tárgyalja/5' Pedig munkája megjelenéséről annak idején az Ethnographia is közölt recenziót. A kötetet maga Sebestyén Gyula ismertette. Schoen Amold, mint az Előszóból kitűnik, 1908-ban járt Ipolybalogon. Hogy s miért jutott ide, pontosan nem tudjuk, a faluban sem tudnak erről. A gyűjtemény másolatát viszont őrzik a polgármesteri hivatalban. A kutató ittjártakor igen fiatal, mindössze huszonegy éves volt. Hogy ilyen fiatalon is értékes gyűjteményt tett le a magyar néprajz asztalára, azon Sebestyén Gyula is elcsodálkozott: „ szinte megfoghatatlan előttünk, hogy a palóczok folkloristái eddig miért voltak elsősorban vagy legalábbis kezdetben mindig - fiatal műkedvelők. Az volt Pap Gyula, Erdélyi János ifjú tanítványa, mint a hogy ezt »Palócz népköltemények« czímű kötetkéjének megjelenése alkalmával 1865-ben Arany János lapja, a »Koszorú« kimutatta. Ez a Salgó vidékén keletkezett és hevenyészve kiadott gyűjtemény ma már könyvészeti ritkaság. Ugyanaz lett Istvánffy Gyulának 1890-ben Liptó-Szent-Miklóson kiadott»Palócz mesék a fonóból« czímű kis kötete, mely kiadó hiányában annak idején a »szerző tulajdona« volt. ” Sebestyén Gyula még megemlíti, hogy Pintér Sándornak, a „palóczkirály urunknak” is van egy munkája, a 13 „eredeti palóc mesét ” tartalmazó kötete. A Schoen Arnold könyve kapcsán elmondottak közül az alábbi Sebestyén- sorokra érdemes még odafigyelnünk: „Külön kiemelendőnek tarjuk, hogy gyűjtőnk a kötethez pontos összehasonlító jegyzeteket csatolt. Noha az előszó azt állítja, hogy a gyűjteményből »lehetőleg kizártuk a variánsokat«, a jó jegyzetek segítségével éppen az ellenkezőjéről bizonyosodunk meg. ” Sebestyén Gyula hangsúlyozza, hogy az egyes népdalok, népköltészeti alkotások ama variánsai, melyekre a gyűjtő is u- tal, talán értékesebbek, mint a helyenként közölt, Ipolybalogon lejegyzett töredékek. Viszont az olykor talán fölöslegesnek tűnő, nem mindig teljes szövegek közlésének is lehet némi értékük. Egy szempontból mindenképp, mégpedig „abból, hogy a feltárt néprajzi anyag összessége lelki képét nyújtja egy palócz falunak”. Sebestyén Gyula arra is biztatta Schoent, hogy - mivel az Előszóban maga is kilátásba helyezte a „további adalékok közzétételét” - „egy folklorisztikái/ág értékes gyűjteménnyel örökítse meg nevét irodalmunkban. Hiszen vállalkozása sehol sem sikerülhet olyan könnyen, mint a rendszeres gyűjtéssel még le nem tarolt palócz föl
