Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (Tőzsér Árpád és Gál Sándor költészete)

Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (3)

rágvasámap című versében is. Egy harmadik változat, mely az előzőekhez hasonlóan új, más versnek számít, noha ugyanazon a címen jelent meg (a költő kerek, hetvenedik születésnapján, 2005-ben) az Elet és Irodalom hetilapban:

„ Virágvasárnap, nyit a barka, paták alatt akantusz.

Jön, jön az Egy, ki megbocsátja a költőnek, hogy ő kaktusz. ”

S végül a vers időben eddig legutolsó változatának utolsó szakasza (a Léggyökerek című, 2006-os kötetből):

„ Virágvasárnap, nyit a zsálya, paták alatt akantusz.

Jön, jön az Egy, ki megbocsátja a költőnek hogy ő kaktusz. ”

Bár a versváltozatok (még ebben a töredékes-szemelvényes részletükben is) lényegében ugyanazt az eszmekört érintik, éppen a megsokszorozódásuk által közelítenek a lényegi jelentésükhöz: a költő pluralizmusához, melyhez a vers(ek)ben a megbocsátás keresztény cselekedete, annak óhaja tapad. A vers(ek) keresztény kultúrkörbe ágyazottsága már a - minden változatban azonos - címben is hangsúlyos (a virágvasámap a húsvét előtti utolsó vasárnap). Ez a cím az utolsó versszakban is visszatér, első része, a virág pedig a versben felbukkanó és a zárlatban halmozottan visszatérő növények és növényi részek (barka, akantusz, kaktusz, zsálya) közt ismét a megbocsátás képét hivatott felerősíteni. A költői szerepek próbálgatása, az énkeresés, a személyességnek a személytelenséget eredményező megsokszorozódása, a vers újraszituálása tekintetében fontos szerepe van a középső vers- szak(ok)nak - álljon itt példaként a harmadik változat/vers önmagáért beszélő középső szakasza:

„ Nyújtózik erre, nyújtózik arra, keresi, ami nincs: önmagát, s honnan is tudná, hogy ilyenkor isten fuvogatja, mint szél a fát. ”

A Léggyökerek versváltozatában az utolsó sor: „hajtogatja, mint szél a fát. ” A versszak történései a fentiek értelmében nemcsak a vers alanyára, a költőre vonatkoztathatók, hanem és elsősorban magára a versre.

Az újraírás Tőzsér költészetében a hagyományos értelemben vett eredetiség kérdését szorítja háttérbe, másodlagosnak, kevésbé fontosnak mutatva a szerzőt, azt sugallva, hogy a produkció a fontos. Azt hangsúlyozza, hogy a produkciót, ezt a variálásokban rejlő versíró lehetőséget a vers előlegezi meg, azaz hogy a szöveg származék, előzménye is szöveg.

További jellemzője ennek a költészetnek, ami Tőzsér poéta doctus voltából ered, hogy benne a költő és a tudós elválaszthatatlan kettőssége nyilvánul meg. Azaz érdeklődésének tárgykörei, a történelem és a bölcselet, valamint a nyelv s min-