Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Bodnár Éva versei (Küldetés és sors, Olyan az ember..., Depresszió, Becsapottan, Te...)
Bodnár Éva versei Amikor sötét éj az ember: kiszámíthatatlan, gőgös és buta. Hiába gyújtanál már fényt ott, ahol győzött az éjszaka. De van kiút a sötétségből: amikor Napközeibe érsz... Arany fényében lelked megérzi - jó az út, amin hazatérsz. Depresszió Egyszer arra ébredsz: elfogytak az álmok. Már csak a nyugalmat, csak a csendet várod. Nem vonz a csillogás, sem csalóka vágyak, nem mész már utánuk, hiába is várnak. Elcsendesedsz lassan, nem vágysz semmi másra, csak, hogy könnyeidet senki meg ne lássa. Becsapottan Hideg csókkal ébreszt a reggel, szél rázza az ócska ablakot. Talán a kedvem is ettől lett rideg és fagyos. Ösztönösen meleg ruhákba bújtatom testemet - Ha már a szívem jégbe zárva -, az adjon meleget. Nem kell a hamis vigasztalás, és nem kell a jéghideg közöny. De annak, ki barátként szól hozzám, szívből megköszönöm. A csalódás lassú méreg, mely kínoz, de meg mégsem öl.
