Irodalmi Szemle, 2007

2007/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Pomogáts Béla: Cselényi László három nézetben (Bevezetés egy kismonográfiához)

Pomogáts Béla Cselényi László három nézetben Bevezetés egy kismonográfiához Személyesen Cselényi Lászlóval először valamikor a hetvenes évek közepén találkoztam (a dedikáció, amelynek kíséretében második: Erők című kötetével megajándékozott, 1975. április 18-i dátumot jelez). Vagyis jó három évtizeddel ezelőtt. Természetesen tudtam róla korábban, nem csak verseiről, Párizs iránt táplált vonzódásáról is. Egy év­tizeddel azelőtt ugyanis feleségemmel Franciaországban töltöttem néhány hetet, és ot­tani barátaim, nevezetesen a Magyar Műhely szerkesztésében jeleskedő Nagy Pál és Papp Tibor közvetítésével az idős (és valamikor az erdélyi magyar közéletben fontos szerepet játszó) Albrecht Dezső, aki a francia fővárosban a Szabad Európa Rádiót irá­nyító bizottság valamiféle korifeusa volt, felajánlott nekem egy egész esztendőre szó­ló szerény ösztöndíjat. Máskor kapva kaptam volna ezen a megtisztelő ajánlaton, ak­kor azonban úgy láttam, köszönettel el kell hárítanom. Ugyanis éppen kiutazásunk e- lőtt értesültem az örvendetes hírről az akadémiai Irodalomtudományi Intézettől, misze­rint mint tudományos segédmunkatárs elhelyezkedhetem az intézményben. Mindig a magyar irodalom kutatásával szerettem volna foglalkozni, korábban gyakornoka voltam az intézetnek, a megtisztelő ajánlatnak nem állhattam ellen: követ­kezésképp az egyéves párizsi peregrináció helyett (amely persze lehet, hogy utóbb vég­leges letelepedéssé változott volna) a hazatérést és az intézeti munkát választottam. A párizsi ösztöndíjat, miként erről később Cselényi László is beszámolt, helyettem ő kap­ta meg. Utólag is örülök ennek, elvégre az egyéves párizsi lehetőségnek a birtokában nemcsak későbbi barátom költői pályája változott meg igen radikálisan, hanem a fel­vidéki magyar irodalom is, az egész magyar irodalom kapott új költői tájékozódást és minőséget. Cselényi a francia fővárosban, a modern francia (és az avantgárd párizsi magyar) költészet érintésére vált azzá a költővé, akiről most ez a kis könyv próbál ké­pet adni. Ahogyan az imént jeleztem, megismerkedésünkig még egy évtizednek kellett eltelnie. Valójában, legalábbis az én emlékezetem szerint, Cselényi Lászlóval akkor is­merkedtem meg (különben az ugyancsak a Magyar Műhely köréhez tartozó bécsi Buj­dosó Alpár közvetítésével) személyesen, midőn imént említett második kötetét dedi­kálta számomra. Sok évtizedes irodalmi, majd családi barátság kezdődött ezzel. A mö­göttünk álló több mint három évtizedben számtalan alkalommal voltunk együtt: Cselényi nemegyszer a mi kisebbik szobánkban töltötte az éjszakát (még korábbi laká­sunkban), mi pedig igen sokszor látogattuk meg őket Pozsonyban, a Včelárska utcá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom