Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Jozef Kollár: Az a másik fekete holló (Juhász Dósa János fordítása, novella)
Jozef Kollár Jaj, de hülye kis balfék vagy. De azért még nem adom fel. Apám valahol kocs- mázik, busz már sehol, így mégis marad a gyaloglás. Alig hagyom el az állomást, ú- jabb üzenet.- Kérek egy óra gondolkodási időt, légyszi! Ez az. Behunyom a szemem, s már csak arra a pillanatra gondolok. Akkor mégiscsak lesz valami. Ha nem is az éjszaka, de holnap csak összejön valami. A nagy lelkesedéstől hirtelen rám jön a hasmenés. Még szerencse, hogy magas a gaz az út mentén. Amíg könnyítek magamon, gyorsan megírom a választ.- Ez már tetszik. Akkor egy óra múlva várom az igen választ. Otthon csak a kutya vonít, a többiek már alszanak. Mivel nem akarom őket fel- költeni, s nincs kapukulcsom, átugrom. Már a kutyák szimata sem a régi, Rex egyre va- dabbul ugat, s már anyám is talpon van.- Egyedül vagy? Hol van a legújabb szerzeményed, akit beharangoztál?- Anya, kérlek, hogy ne gúnyolódj. Az állomáson meggondolta magát. Van valami a hűtőben, kurvára megéheztem az egész napi döglesztő hőségben.- Maradt még a tegnapi csirkepörköltből. Apád még mindig nem jött haza. De tényleg, hol van a haverod?- Meggondolta magát, pedig még a jegyet is megvettem neki. Amikor megérkezett a vonat, szó nélkül elrohant.- Ne várd, hogy sírjak miatta. Ha akarsz, egyél, aztán menj aludni! A mikrobán melegszik a kaja, amikor ismét jelez a telefon.- Bocsánatot kérek a viselkedésemért. Tudod, nehéz a gondolatpiruett, ha az agysejtecskék a meszes hordó fenekén ülnek. Szegény Bergman!- Mi a faszt hordol itt összevissza? Bergman meg a meszes hordó? Kit érdekel? Akarsz az ágyamba bújni vagy se?- Bergman halott, mi pedig még élünk. Arra válaszolj, hogy jössz-e reggel? Annyira akarlak.- Nem megy. Pá.- Ennyire megvetsz? Vagy félsz tőlem? Hisz láttam a szemedben, hogy mindketten akarjuk. Csend. Válasz nincs. A pörköltet kivágom a kutyának. Öt perc múlva már ismét a vécén ülök. Hogy lehet valaki ilyen rohadék? Mitől fél? Jól mondta Feri, hogy vigyázzak vele, mert egy anyafüggő, rapszodikus faszi, aki nem meri átlépni a saját árnyékát. De nekem akkor is szükségem van rá.- Kérlek, tudod, hogy szükségem van rád. Elviselhetetlen így az egész.- Az az elviselhetetlen, hogy semmi se elviselhetetlen. Hisz Whitman se egy kutya. Mit fitogtatod itt a műveltségedet, s ki egyáltalán az a Whitman? Én csak azt tudom, hogy a zsigerekig vágyom rád, s addig nem nyugszom, amíg meg nem kaplak.- Nem érdekel se Bergman, se Whitman. Ha nem jössz le, akkor én megyek utánad. Végre elmúlt a hasmenés. A tévében sincs semmi érdekes, csak valami agya-
