Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága (tanulmány)
Dobos László szépprózai munkássága bizonyságaként annak, ami elméletileg már felépült benne: a váltás, változtatás szándékának. Messze voltak a csillagok (1963) címmel megjelent kisregénye jelezte: vállalkozása nem volt eredménytelen. Ezért írhatta Fábry Zoltán a kisregényéről: „Mint első regény: zökkenésmentes és túláradás nélküli. Az indulás bizonytalanságának itt nincs semmi nyoma.” A „mindent elmondani akarás” buktatója helyett Fábry a „fegyelmezett lényegmondást” emeli ki, s „esztéta regényének” mondja a művet. „Dobos kisregényének tárgya és atmoszférája: a második világháború. Fluiduma az a lélekára- dás, melyet ez a minden idők legbarbárabb embermerénylete az íróban akkumulál, hogy évek múltán is teljes intenzitással és el nem lankadón vádolhasson.”3 Ebben a verdiktben megtaláljuk azt a felismerést is, hogy a korszerű hagyományszemlélet, melyben az irodalmi folyamat tárgyilagossága és dinamizmusa a meghatározó, együtt alakítja ki a történetiség elvét, funkciójában korlátozva a társadalmi szemlélet eluralkodását. Az 1963 táján megindult szellemi mozgás egyébként nem szlovák vagy cseh képződmény, a közép-európai irodalmak egészére jellemző. A kisebbségi irodalmak vonatkozásában azonban - nem véletlenül - a „védekezés” funkciója is előtérbe került. Hangsúlyozottan a nemzeti/nemzetiségi lét veszélyeztetett zónáiról, területeiről volt szó, melyek korábban a „tilalmi listán” szerepeltek. Egy (későbbi) vitaindító előadásában - megjelent kisregénye tapasztalataival a háta mögött - a „nem szorosan vett irodalmi kérdést” Dobos László így fogalmazta meg: „Történelmi, illetve nemzeti sérelmek korrigálásáról, de ugyanakkor a humánum és az emberi méltóság védelméről van [...] szó. így, ha látszólag nem is irodalomról beszélünk, erkölcsi magatartásunkat befolyásoló és érintő dolgok ezek, amelyek végső fokon, ha közvetve is, összefüggnek az irodalom fejlődésével.”4 Nem véletlen tehát, hogy az „irodalom irodalmiasodásának” igénye, mely a hatvanas évek elején kisebbségi irodalmunkban is napirendre került, a Messze voltak a csillagok esetében tudatosan vállalt „próbakő” volt az ő számára. A „malinkij robot” gyalázatát, bodrogközi tragédiáját egyetlen falu megpróbáltatásain keresztül tárta e- lénk, idézte fel a regényben. Lényegében néhány hét alatt játszódik le a történet, melynek időkerete előzményeivel, mozzanataival együtt mintegy két évtizedet ölel fel. A történelem furcsa mozgásai, majd az azt követő megtorlás „szegényember történelme” játszódik le a szemünk előtt. A téma ez idő tájt még jócskán a tabutémák közé tartozott. Regényében nemcsak a közösségmeghatározó szerepet vállalta fel az író, hanem a kor emberének ellentmondásos életérzését is. A szlovákiai magyar regényírásban ez volt az első bátor kísérlet a „tegnapi fájdalom” kibeszélésére és a szlovákiai magyarság önsorsának felmutatására. Ezt vállalta Rácz Olivér is Megtudtam, hogy élsz című regényében (1963), mely Dobos kisregényével egy időben jelent meg, témájában a második világháború légkörét s a zsidóüldözést vállalta fel, illetve (meglehetősen vázlatosan és tételesen) a negyvenöt utáni egy-két évet. Dobos László regényének mondanivalója témájában nem új, az üldözött ember nyomorúsága prózairodalmunkban sokszor és sokféle alakban tárul elénk. A háború emberszakasztó s emberrútító ténye elleni tiltakozás, s az emlékezés és emlékezte- tés, ez a fő célja a regénynek. Bátor tett volt, s nem is sikertelen. Megjelenésekor e- zért írhattam le ezeket a sorokat: „A múltnak, a csalásnak és csalódásnak, a bűnt és
