Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - Napló
NAPLÓ DORIS LESSING AZ IDEI IRODALMI NOBEL-DÍJAS Doris Lessing, az idei Nobel-díjas, Doris May Tayler néven született 1919. október 22-én Perzsiában, a mai Irán területén, szülei angolok voltak. Apja a Perzsa Nemzeti Bank könyvelője volt, anyja nővérként dolgozott korábban. 1925-ben a család (köztük Doris Lessing bátyja, Harry is) Nyugat-Rhodéziába, a brit kolóniába költözik. Lessing gyermekkorát kevés öröm és sok szenvedés soha véget nem érő keverékeként írja le Tizenöt évesen hagyta el otthonát - ápolónő lett. Alkalmazói politikai és szociológiai olvasmányokkal látták el. Ekkoriban már írt történeteket, melyek Dél-Afrikában megjelenő folyóiratok és magazinok hasábjain jelentek meg. Lessing úgy határozott, harcolni fog azok ellen a sztereotípiák ellen, melyek áthatották az őt körülvevő társadalmat, s amelyek szerint neki gondolkodás és zokszó nélkül kellett volna belemerülni a a házasélet és az anyaság áldott örömeibe. 1937-ben Salisbury- be költözött, 19 évesen kötött házasságot Frank Wisdommal, két gyermekük született. Néhány évvel később nem tudván megbirkózni a rá nehezedő szerepelvárással, elhagyta a családot, A baloldali könyvklub, egy kommunista olvasókör tagja lett, melynek központi figurája Gottfried Lessing volt - akivel hamarosan házasságot kötött, s született egy fiuk. A háború utáni években Lessing kiábrándult a kommunista mozgalom ideológiájából, 1954-ben hagyta el végül a mozgalmat. 1949-ben fiával együtt Londonba költözött: ebben az évben jelent meg első regénye, a professzionális írói karrierjét elindító A fű dalol című kötete is (magyarul a Magvető adta ki 1972-ben). Regényei nagyrészt önéletrajzi jellegűek, sokat ír afrikai élményeiről. Az 50-es és 60-as években megjelent regényeinek és novelláinak színhelye Afrika, s a fehér kultúra és az afrikai kultúra ütközéseinek példáit írják le. 1956-ban írásai miatt mind Rhodéziából, mind Dél-Afrikából kitiltották. A hetvenes és nyolcvanas években Lessing kozmikus fantáziákat kezd alkotni, ilyen a Briefing fór a Descent intő Hell 1971-ből, a Memoirs of a Survivor 1974-ből vagy a SCI- FI sorozat, a Canopus in Argos: Archives, 1979-1983. Mindezek Lessing Idries Shah iránti figyelmét hivatottak jelezni. Idries Shah az 1960-as évek óta érdekelte a szerzőt, mert a szufi miszticizmusról szóló írásaiban a tudat forradalmáról és arról a tényről írt, hogy az ember csak akkor képes felszabadítani saját magát, ha megérti a saját sorsa és a társadalmi sors vagy működés közötti kapcsolatot, s ezen képes túllépni. 1995-ben a Harvard tiszteletbeli diplomát adott neki. Ugyanebben az évben Dél- Afrikába látogatott, 1956 óta először, s most épp azért fogadták szeretettel, amiért negyven évvel korábban kitiltották innen. Charlie Adlard-dal együtt dolgozva alkotott egy képregényt Playing the Game címmel. 1996-ban harminc év után újra kiadta két korai regényét. 2000 januárja óta megtalálható arcképe a Nemzeti Arcképcsarnokban Londonban - a festményt Leonard McComb készítette. 2001-ben megkapta az egyik legjelentősebb spanyol irodalmi elismerést, az Asturia hercege irodalmi díjat, s elnyerte a Dávid Cohen angol irodalmi díjat is. 2005-ben szerepelt az első Mán Booker International Prize esélyeseinek listáján. (Litera)
