Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (2)
Fonod Zoltán Finnegan halála - ha lehet egy fájdalomban született lírai műről ezt mondani - az eredendő költői alkat és a szemléleti érettség találkozásából született. A tudatlírának ugyanis alaphangja a sztoicizmus, érzelmes árnyalataitól kezdve a maró szarkazmusig”.54 A Finnegan halála valóban korszerű, szókimondó, fegyelmezett, esetenként érzékien megalkotott kötet. Költője korunk nyelvén beszélteti hőseit. Kifejezésmódja - a helyzetek szerint — filozofikus, képi, feszes, lapidáris, ritmikailag enyhén fellazított anélkül, hogy ez a „végtermék” kárára lenne. És bár költészete érvényes és megkerülhetetlen, ne hallgassuk el azt sem, a mozgatott és előbányászott „műveltséganyag” esetenként túllépi az „elviselhetőség” határait. „Az emlékek sokféleségének útján mind több lelket teremteni önmagunknak, feloldódni önmagunk sokszínűségében, váltogatni a lelket, lelkünket a végtelenségig - ezt is Euphorbosz üzeni”— vallja Németh Zoltán. Végkövetkeztetése azonban már vitathatóbb: „... így lehetünk csak a hír, a megértés, a (lélek)tolvajlás örök lovagjaivá, sugallja Tőzsér a 90-es évek olvasóinak, kortársainak”. Megállapítását (Heideg- gerre hivatkozva) fokozza még azzal: „...ha a szeretetet el tudjuk helyezni szívünkön, nem lehetetlen, hogy Euphorboszként is isteni mértékkel mérhessük magunkat”. Magát a verset - Erről az Euphorboszról beszélik - Bányai János (Tandori Dezső nyomán) az „esszézés” műfajaként minősítette, mondván Tőzsér nem ír esz- szét vers formában, vagy a vers ... helyett, hanem „esszézve” ír verset, ami - miként szarkazmusa és iróniája is - a távolságtartás egyik változata”.55 Az „isteni mérték” ellenére is azt mondhatjuk, a Tőzsér-szövegek intertextualitása módot ad ugyan az „irodalmiság lényegi funkciói” újraértelmezésére, a demonstrált műveltséganyag és a nevek sokfélesége által megidézett szövegközöttiség azonban esetenként el is fedheti a költői lényeget, azt az imponáló tehetséget, mellyel Tőzsér Árpád rendelkezik. Portrékat, mítoszokat, kor- és nemzedéktársakat idéz meg a szerző a Tanulmányok költőportrékhoz (2004) című kötetében. „Új és kevésbé új verseket” ígér a költő „versről és költőkről”, ezek az „új” versek azonban jobbára Mittel Ármin kézjegyét viselik magukon. A Citológia című, Petri Györgyöt megidéző versének lábjegyzete szerint a helyzet, az véletlen, „csak a műnem /és a mű nem a véletlen műve”. így adódott, hogy a kötetben a köteteimmel azonos nevű ciklus versei kivételével az Arsis és thesis című ciklus versei (egy-két kivételtől eltekintve!) korábbi köteteiben (Finnegan halála, Leviticus, Adalékok a Nyolcadik színhez, Mit- telszolipszizmus) már megjelentek. Egy szép nő látványa a kéjt juttatja az öregedő költő eszébe, s élménye bizonyítására megidézi a mítoszokat meg a történelmet. Zeusz és Fléra veszekszik a címe a versnek, melynek lényege: „A női szépség kelepce, melyet a fajfenntartás / ösztöne állít a férfinak”. A Zsé arca című prózaverse, valamint a kortársakat idéző, korábbi köteteiben (Leviticus, Mitteiszolipsziz- mus) már megjelent Jalousionisták című verse kétségtelenül bravúros teljesítmény. A kötet törzsanyagát a Finneganban megjelent versek képezik. A Körök egy részletét (Adalékok, II.rész) Dante tizedik köre címmel közli, változásokkal jelent meg
