Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (2)
Fonod Zoltán más Finnegan-szövegre nem következtethetünk. Egyébként is, a vers bizonysága szerint nem „átírásra” vállalkozott a szerző, hanem egy sajátos szöveghelyzet megjelenítésére. Joyce művével ellentétben, melyben az író álmok és látomások sokértelmű színterein lényegében a halhatatlanság és befejezetlenség credóját fogalmazta meg, Tőzsémél a körkörösséggel szemben a lezártság és a személyes vonzatok dominálnak. A kötetzáró vers alcíme („Álom, azaz pastiche egy széttépett fénykép összeragasztásához”), valamint a „családi tabló” részeként beépült jelenet, (melyben: „E szöveg álmodójának az apja egy téli / napon pontosan úgy tartja majd két karjában az / idősebb fiát, mint Mária a pietákon a vérző Krisztust”) vagy „Finnegan Timót hórihorgas alakjának” megidézése, a vallomásos, személyes jelleg (melyben a „Hej, ílet, ílet kanászílet” vagy „a hollókői asszonyok / illabiális jaja” is megszólal) egyértelművé teszi, Tőzsér nem Joyce írásmódját kívánta követni, hanem alkalmazott stilizáltsággal az „eredeti” látszatát keltve (erre utal a „pastiche” megnevezés is!) becsempészte a műbe a vallomásos líra hagyományos nyelvét, alkalmassá tette a verset az élet, így a saját élete gondolati-érzelmi vonzatai- nak befogadására. Vélhetően nem a „szakítópróba” szándéka kísértette, inkább az „alkimisták” kísérletező szenvedélye izgatta. Tőzsér Árpád neve a hetvenes évektől kezdve nem volt ismeretlen a kortárs magyar irodalom képviselői és olvasói előtt. Való igaz, „1990 táján sikerült felkerülnie a magyar irodalom egészének horizontjára, a Mittel úr-versekkel és szokatlan szituáltságú tanulmányaival” - állapította meg Bodor Béla a Finnegan halála című kötetről írt kritikájában. Tőzsér beszédmódjának „fordulatosságáról” szólva („népies, vallomásos, alanyi, allúziós, hermetista, posztmodem,... aztán jönnek az ironikus Mittel uras dolgok, most meg ez a KAF-tól ismert kosztümös költészet”), egyértelmű a megállapítása: „... Tőzsér költészetében nincsenek fordulatok. Poétái perszónája a szüntelen átváltozás állapotában van, stílusának hol ez, hol az az eleme cserélődik le, és jön helyette valami új, vagy (sokkal gyakrabban) vissza valami régi... Nem fordulatok sorozatáról, hanem állandó változékonyságról van szó... Úgy látom, hogy ez a költészet nem a vagy-vagyok, hanem éppen az és-ek, az eddig és tovább tartó ívek, folyamatok, folytonosságok poézise”.50 A szerepversek sokfélesége, énközpontúsága jellemzi a Finnegan halála című kötet verseit. Gömöri György szerint „A Tőzsérre jellemző gondolatiság... útkeresőnek is felfogható: a változó körülmények között, a globalizáció és szervezett környezetpusztítás világában élő, szkeptikus-ironikus alapállású költő, aki jószerével inkább a múltat, mint a jövőt tudja értelmezni, biztosabb talajra szeretne lépni. Adhat ilyet a kultúra, a művészet, a vallás? Sokan osztozunk Tőzsér félelmeiben”.51 Németh Zoltán szerint: „Könnyű érvelni amellett, éppen a Tőzsér-szövegek inter- textuális utalásai okán, hogy a Finnegan halála című kötet valójában a nevek mentén olvasható. A szövegekben felbukkanó és elbújó nevek azt a célt szolgálják, hogy mintegy magukévá tegyék a (szöveg)korpusz egészét, újraértelmezzék az iro- dalmiság lényegi funkcióit.” Az ókori görög, római kultúra kiválóságait említi, a
