Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Merre van Kisvárda? (Gondolatok egy fesztivál ürügyén)

SZÍNHÁZI ÉLET csak önmagához hajlította a szerepet, de félek, hogy... Ahogy félelmetesen önma­gát adja Kövesdi Szabó Mária is a fiát mélybe taszító anya szerepében. E két ön- sorsverte alak között tévelyeg Varga Lívia Fráter Erzsije, aki nem talál kiutat a ki­úttalanságból. Ahogy hallom, bár az előadás sikerrel futott, Gál Tamást már lecse­rélték, mivel nem tudott alkalmazkodni a színház igényeihez. A Kvartettről és a szakmailag értékelhetetlen Gyertyafénykeringőről már szóltunk, míg az évadot (le­számítva a Pinczés István rendezte nyári évfordulós bemutatót) lezáró Moliére-da- rab, A fösvény nagyon sokáig egyensúlyoz a bohózati lét határán, de Csiszárnak si­kerül a darab tragikumát is kiaknáznia, amihez nagyon kell Bocsárszky Attila, aki elviszi a hátán az előadást. Csiszár Imre rendezése (ő rendezte a komáromiak nyá­ri játékát, a Gömböc urat) veszedelmes játék és kísérlet, de Kassán ez többnyire nem lépi át a jó ízlés határait. Komáromban Schlanger András nem mert annyira merész lenni A Waterlooi csatával, mint tette azt a még máig is játszott Gazdag sze­gényekkel, s a dramaturghiányos előadás méla unalomba fulladt. Utólag került a repertoárba a Kanyargó időben, amelyet Arthur Miller Bűnbeesés után című drá­májából és önéletrajzi írások felhasználásával készített a rendező Verebes István, létrehozva az utóbbi évek legjobb komáromi előadását. Verebes is elkalandozik a melankólia felé, de egy-egy giccses elemet leszámítva igen feszes, az érzékekre ha­tó előadást tudott létrehozni, amelyben Mokos Attila, Bandor Éva, Szabó Márta és Holocsy Kati nyújt kiemelkedő színészi alakítást. Nagy kár, hogy nem mutatták meg a kisvárdai publikumnak. Görög László tavalyi, vegyes érzelmekkel fogadott rendezése (Ármány és szerelem) után Lorca Vérnászát vitte színpadra, de amíg Ve­rebes rendezése hatásosan bánt a melankolikus elemekkel, addig Görög engedett a csábításnak, s nem utolsósorban Szarka Tamásnak, aki eluralta a színpadot, s az előadás nem Lorca tragédiájáról, hanem a Ghymes világzenei kísérletezéséről szólt leginkább. Ahogy nem bizonyult szerencsés ötletnek az anyát alakító színésznő megválasztása sem. Nem mindennapi show-műsoraak készült a Chicago című mu­sical, de sajnos, ennél többet nem is tudott felmutatni. Szabó Máté mindent bele­kevert, amit fontosnak vélt, de így aztán mintha Karinthyt vélnénk megszólalni a háttérben, a maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond gyilkos szarkazmu­sával. Csak a darab hőseinek a tragédiája nem jelenik meg egyszer sem. Mindezek ellenére kellemes szórakozást nyújt, ha valaki végig bírja ülni, és nem fárad el az unos-untalan megismételt poénoknál. Végignézve a két társulat jövő évi terveit, üzembiztos évadnak nézünk elé­be. Ennek akár még örülhetnénk is, de ne tegyük. A kisvárdai mérce ugyanis egy­re elérhetetlenebbnek tűnik, de akkor kérem, hogy ne a tükröt maszatoljuk össze, urambocsá’, ne tegyünk minduntalan kísérleteket az összetörésére. Kisvárdára eljutni valóban rangot jelent, de a szint megugrása egyedül csak rajtunk múlik. Juhász Dósa János

Next

/
Oldalképek
Tartalom