Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Merre van Kisvárda? (Gondolatok egy fesztivál ürügyén)
SZÍNHÁZI ÉLET csak önmagához hajlította a szerepet, de félek, hogy... Ahogy félelmetesen önmagát adja Kövesdi Szabó Mária is a fiát mélybe taszító anya szerepében. E két ön- sorsverte alak között tévelyeg Varga Lívia Fráter Erzsije, aki nem talál kiutat a kiúttalanságból. Ahogy hallom, bár az előadás sikerrel futott, Gál Tamást már lecserélték, mivel nem tudott alkalmazkodni a színház igényeihez. A Kvartettről és a szakmailag értékelhetetlen Gyertyafénykeringőről már szóltunk, míg az évadot (leszámítva a Pinczés István rendezte nyári évfordulós bemutatót) lezáró Moliére-da- rab, A fösvény nagyon sokáig egyensúlyoz a bohózati lét határán, de Csiszárnak sikerül a darab tragikumát is kiaknáznia, amihez nagyon kell Bocsárszky Attila, aki elviszi a hátán az előadást. Csiszár Imre rendezése (ő rendezte a komáromiak nyári játékát, a Gömböc urat) veszedelmes játék és kísérlet, de Kassán ez többnyire nem lépi át a jó ízlés határait. Komáromban Schlanger András nem mert annyira merész lenni A Waterlooi csatával, mint tette azt a még máig is játszott Gazdag szegényekkel, s a dramaturghiányos előadás méla unalomba fulladt. Utólag került a repertoárba a Kanyargó időben, amelyet Arthur Miller Bűnbeesés után című drámájából és önéletrajzi írások felhasználásával készített a rendező Verebes István, létrehozva az utóbbi évek legjobb komáromi előadását. Verebes is elkalandozik a melankólia felé, de egy-egy giccses elemet leszámítva igen feszes, az érzékekre ható előadást tudott létrehozni, amelyben Mokos Attila, Bandor Éva, Szabó Márta és Holocsy Kati nyújt kiemelkedő színészi alakítást. Nagy kár, hogy nem mutatták meg a kisvárdai publikumnak. Görög László tavalyi, vegyes érzelmekkel fogadott rendezése (Ármány és szerelem) után Lorca Vérnászát vitte színpadra, de amíg Verebes rendezése hatásosan bánt a melankolikus elemekkel, addig Görög engedett a csábításnak, s nem utolsósorban Szarka Tamásnak, aki eluralta a színpadot, s az előadás nem Lorca tragédiájáról, hanem a Ghymes világzenei kísérletezéséről szólt leginkább. Ahogy nem bizonyult szerencsés ötletnek az anyát alakító színésznő megválasztása sem. Nem mindennapi show-műsoraak készült a Chicago című musical, de sajnos, ennél többet nem is tudott felmutatni. Szabó Máté mindent belekevert, amit fontosnak vélt, de így aztán mintha Karinthyt vélnénk megszólalni a háttérben, a maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond gyilkos szarkazmusával. Csak a darab hőseinek a tragédiája nem jelenik meg egyszer sem. Mindezek ellenére kellemes szórakozást nyújt, ha valaki végig bírja ülni, és nem fárad el az unos-untalan megismételt poénoknál. Végignézve a két társulat jövő évi terveit, üzembiztos évadnak nézünk elébe. Ennek akár még örülhetnénk is, de ne tegyük. A kisvárdai mérce ugyanis egyre elérhetetlenebbnek tűnik, de akkor kérem, hogy ne a tükröt maszatoljuk össze, urambocsá’, ne tegyünk minduntalan kísérleteket az összetörésére. Kisvárdára eljutni valóban rangot jelent, de a szint megugrása egyedül csak rajtunk múlik. Juhász Dósa János
