Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Poór József: Elsöpörhető, mint szél által a por (elbeszélés)
Poór József Elsöpörhető, mint szél által a por Míg mások életében a galambok vagy a horgászbotok, vagy a bélyegek, illetve a szép asszonyok, úgy az egykori krónikás életében a vitorlások jöttek-mentek. Egy alkalommal, éppen akkor, amikor már ilyen jellegű dolgoknak illett be- köszöntenie az életében, egy ismeretlen cseh tengerimádótól kapott levelet. A levélíró arra kérte a volt krónikást, hogy találja meg számára álmai hajóját. (Mellékelve egy ménkű nagy leírás.) Nocsak, micsoda véletlen, vélte akkor a valamikori krónikaíró, és csak később kapott észbe. Ami meghatározó, az az állandó körforgás, ahogy fogaskerekek őrlésének módjára következnek a napok, hetek, évek történései. Akkortájt, az első csehországi levél idején érkezett egy következő, bosszantóan jellegtelen bélyeggel ellátott sovány boríték, éppen a sörök városából!, Prágából!, hogy túladna ilyen és ilyen tengeri vitorlásán (ménkű nagy leírás mellékelve), s amennyiben besegítene, háláját egy életen át el nem felejtené. Mármint ő, a címzett. Erre felrémlett előtte a Moldva menti fővárosi jachtkikötő, az átkosban megedződött üzlet- és mesteremberek vitorláshajóival. Végigélte még egyszer, ahogy első ízben érkezett meg, egy régi vágású bankár házába. Az üzletember felesége fogadta őt, szőkeség a kirakatból... Mintha egy rendező munkája lett volna a jelenet, a kedves üdvözlés után mintegy véletlenül megérkezett a nyugdíjazott bankigazgató, kezet csókolt szőke bogárkájának, és úgy megrázta az egykori krónikaíró kezét, mintha hajókötél került volna a markába, majd átvezette egy következő helyiségbe, ahol ezüstösen csillanó jó méteres horgonyok, láncok, mahagónifából készült, faragványokkal díszített kormánykerék és egyéb hajózási eszközök szolgáltak a szoba díszéül, s ahol egy hófehéren megvetett ágy is fogadta. Pihenjen egy órácskát a kedves vendég a fárasztó utazás után, mert úgy látszik, a házigazdának egy ötórás út már egy holdbéli kirándulás viszontagságaival is felért emlékezetében. „Nagy kujon” - gondolt a mátyusföldi hajókereskedő a bankárra, s mint aki beismerte és eldöntötte, a marha, a feleségét aznap sem csalja meg, látogatásának céljára kérdezett: a vitorlást szerette volna mielőbb megtekinteni, bár lelki szemei előtt kibontakozott már a bárka, mellyel az iménti úr állítólag főleg a görög szigetek körüli vizeket járta, s a nagy szíves vendéglátás is jelezte, hogy a kínált árból akár ötven százalékot is le lehet faragni. Tragacs lehet az a hajó, egy maszatos evő
