Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Poór József: Elsöpörhető, mint szél által a por (elbeszélés)
Elsöpörhető, mint szél által a por kanál, ha őt megvetett ággyal várják, azt meg csak hagyják rá, ha érzelmi életét, emlékezvén korábbi zátonyra futásaira, továbbra is maga kívánja kormányozni. Aztán valami eszesen zagyva navigáció jóvoltából, azaz három kocsma köz- beiktatásával érkeztek aNORD BOHEMIA jachtegylet kikötőjébe, a Moldva holtágának berkébe, ahol az egykori krónikás a hajókat megpillantván magába szívta az Északi-tenger leheletét. Izland tűzpiros naplementéjében olvadozó gleccsereket vélt megpillantani egy hajófar mögött, mintha a norvég íjordok bejáratát látta volna meg egy égnek meredező fehér árbocrúdon túl. Úgy élvezte a látványt, mint a fűszeres az egzotikus illatokat. Majd megállapította, hogy bár ez a hely ridegebb, mint a keszthelyi vagy a balatonfüredi miliő, vagy akár az adriai, de ezek a hajók itt a kozmikumból hoztak magukkal valamit. A világóceánról, az űrbe vezető ugródeszkáról vettek át üzenetet. Alkatrészeikre bontott vitorlások mellett lobogó hajú fialalok sürgölődtek, mintha szellemi fantasztikumokkal tömött, roskadozó terülj, terülj, asztalkám lelki táplálékának kínálatától bódultak volna el. Benne váratlanul felboncolt sertések képét elevenítette meg a látvány, mint valamikor a hazai udvaron, amikor Keresztes úr elrendelte a disznóölést, mely nagy evészetek fantasztikumát jövendölte, amikor az adagokra osztályozott hús és a különféle belsőségek sokasága valahogy függetlenítette magát a vértől és az állat kiszenvedésének perceitől. Meg a vadászat misztériumától. Lám, mint egy finom szerkezet működésének logikai rejtelme, jutott eszébe a két levél tartalmának az alapján, itt is úgy kapcsolódik valami valamihez: míg másnak álomhajó kellett, addig másvalaki álomhajójának pénzre váltásában vélte megtalálni élete kedvező fordulatát. Levelek jöttek, levelek mentek, s ő mintha csak néma tanúja lett volna a fogaskerekek egymásba zöttyenésének. A nyáron a Pepikek a Balti-tengerről írtak. Megköszönték az egykori krónikaírónak (a továbbiakban csak Egykorinak), hogy összeismerkedhettek az idejétmúlt bankár bogarával, mármint hajójával, mellesleg az is lehet, hogy bogárkájával is... A vásárlókat azelőtt sem látta, azután sem. De valahol képzeletében ott hajóztak. Ott ismerősként üdvözölték egymást. Ugyanebben az esztendőben egy brünni vállalkozó szaladt le hozzá, mint előzőleg telefonban elmondta, vállalkozását átadta a fiának, s ő a feleségével e- gyiitt hajóra szállna. Amikor megismerkedett vele, olyannak látta, mint aki az út hosszát nem mérföldekben, hanem években méri. Ennek utána odakünn lenne az otthonuk. A férfi választása egy felújítás alatt álló, múlt századbeli észak-amerikai halászhajót utánzó hattonnás vitorlásra esett. Egykori bizakodva becsülgette a vevő ízlését, amikor a vásárló feltette a számára valószínűleg nagyon lényeges kérdést: átalakítható-e a vitorlás hátulja? És meglepődni sem volt ideje, mert a cseh férfi egy fényképet húzott elő.- Mennyi időt venne igénybe, hogy ilyen legyen? - kérdezte izgatottan. A felszólított a szakember szemével nézte a megoldást, hajólétra helyett tér-
